Mitől működik a Rorschach-teszt?
E rejtély azért is fejthető meg nehezen, mert a különböző emberek a legkülönfélébb válaszokat adják ugyanazokat a tintafoltokat látva. Van, aki egy ország körvonalait, más egy állatot, megint más valamilyen transzcendens jelenést vél felfedezni a pacnikban. A PLOS ONE folyóiratban minap közzétett tanulmány éppen azt vizsgálja, hogy az emberek miért látnak annyi különböző képet a Rorschach-féle foltokban.
Hermann Rorschach svájci pszichoanalitikus a tesztet arra találta ki, hogy megzavarja az agyban a vizuális kéreg működését, s hozzáférjen az így létrejövő képzettársításokhoz. Azt ma már tudjuk, hogy mindegy, ha valaki angyalt, pillangót vagy egy széltől cibált köpenyt lát a képen, ez ugyanis nem ad megbízható jelzést a mentális állapotról, s az eredményt csak egy puzzle egyetlen elemeként használhatják fel a pszichológusok.
Hogyan gyógyítja ez a látást?
A mostani tanulmány nem a lélekgyógyászat céljait hivatott szolgálni. Richard Taylor fizikus ugyanis egy bionikus szem kifejlesztésén dolgozik, amellyel retinabetegségben szenvedő vak embereknek szeretné visszaadni vagy megadni a látást. "Annak érdekében, hogy ezt megtehessük, meg kell értenünk, hogy normálisan hogyan működik a látás" - mondta a University of Oregon tudósa.
Taylor és munkatársai rájöttek számos folt elemzése után, hogy a Rorschach foltok valójában fraktálok , azaz olyan minták, amelyekben minden egyes rész az egészhez nagyon hasonló kicsinyített másolat. Eleve gyanították, hogy fraktálokkal lehet dolguk, mert Rorschach kezdetben úgy állította elő e mintázatokat, hogy a tintával összekent papírlapokat kettéhajtotta, s olyan erősen nyomta össze, hogy a festékanyag behatolt a papír rostjai közé. A folyadékokról pedig már régen kiderült, hogy fraktál mintákat képesek előállítani.
Miután kiderült, hogy valóban fraktálokról van szó, annak megfelelően osztályozták az ábrákat, hogy milyen bonyolultak a fraktálminták. Azt találták, hogy minél komplexebb egy fraktál annál kevesebb képet képesek belelátni az emberek. Ennek fontossága csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy a természet tele van fraktálokkal: a fák, a szárazföldek partvonalai, a felhők mind-mind fraktálok.
Tehát, ha egy Rorschach-foltot bámulunk, akkor egy olyan rajzolat tárul elénk, ami nagyon ismerős egy csomó más dologról, amit a természeti világban látunk Ha a kép nagyon összetett, akkor már csak kevés dologra fog hasonlítani, s a képzettársítások száma leesik.
"A kutatásunk középpontjában elsősorban az a jelenség állt, amit fraktálgördülékenységnek nevezünk" - mondta Taylor. Idővel a szemünk és az agyunk által alkotott vizuális rendszer képes gyorsan feldolgozni a nagyon fraktálgazdag képeket is. Ilyenek a természetben például a kagylók, a pagodakarfiol, a páfrányok, a levelek, a villámlás, a hópelyhek és a vízesések. Azt is kimutatták a vizsgálatok, hogy ha természetes fraktálokat nézegetünk, lemegy a stressznívónk .
Az elektronikus chippel vezértelt bionikus szemek még nem vesznek fel annyi információt, mint a természetes látószervek, s fejlesztésük még messze jár tőle, hogy a fraktálfelismeréssel kelljen megküzdeniük. Pillanatnyilag nem az a problémájuk, hogy egy felhőben meglássanak például egy kutyaalakzatot, hanem az, hogy egyáltalán a felhőt legyen képes azonosítani a szem.
Forrás: popsci.com
