A különféle tényezők keverékétől függ - beleértve a genetikát, a környezeti faktorokat és a munkahelyi stresszt -, hogy végül ki fog gyakrabban vagy túl gyakran a pohár után nyúlni. E kockázati tényezők feltárása részben azért nehéz, mert az alkoholfogyasztással kapcsolatos kutatások során a nemek megfelelő reprezentálására általában nem figyeltek, sőt, a legtöbb kutatás férfiakra vonatkozik.
A nemeket tükröző adatfelvétel hiánya miatt nincsenek megfelelő információk arról, hogy mi készteti az embereket ivásra. Julie Patock-Peckham, az Arizonai Állami Egyetem pszichológia tanszékének kutatóprofesszora és csapata ezen próbál meg változtatni. A Psychology of Addictive Behaviors című szakfolyóiratban nemrég közzétett tanulmányuk kifejezetten azt vizsgálja, hogy a férfiak és a nők között milyen különbségek mutatkoznak abban, hogy stresszhelyzetben ki fordul az alkoholhoz. Eredményeik kulcsfontosságú különbségekre utalnak a férfiak és a nők alkoholfogyasztását illetően.
Miért vész el a kontroll?
"Az ivás feletti kontroll elvesztését vizsgáltuk. Azok közül, akik társasági eseményeken csak néhány pohárnyi alkoholos italt szándékoznak fogyasztani, egyesek valóban képesek egy-két pohár után megállni, mások viszont nem. Néhányan egyszerűen folytatják az ivást, ha már van némi alkohol a szervezetükben. Számomra az ivás feletti kontroll leromlása a függőség lényege" - mondta Patock-Peckham az Inverse portálnak.
A vizsgálat egy bárnak álcázott laboratóriumban zajlott. Voltak bárszékek, pult és lehetővé tették, hogy a résztvevők - 105 férfi és 105 nő - vegyüljenek egymással. Néhány résztvevő első pohara nagyjából háromszor annyi alkoholt tartalmazott, mint amennyi általában egy italban található. Mások nem kaptak alkoholt, bár a poharuk peremére elhanyagolható mennyiségű szeszt locsoltak. Ez a trükk arra szolgált, hogy a résztvevők ne legyenek biztosak abban, hogy alkoholt isznak-e vagy sem.
"Az e területen végzett kutatások nagy része 'két italos' ízlelési tesztvizsgálatokra korlátozódik, ami valójában nem modellezi jól az alkoholfogyasztás leromló kontrollját. Nagyon kevés - a stresszt ok-okozati mechanizmusként kezelő - tanulmány elemezte a mi vizsgálatunkat megelőzően a nők ilyen nagy csoportját ivás közben, társaságban" - hívta fel rá a figyelmet Patock-Peckham.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A résztvevőket ezután két különböző csoportra osztották. Az egyik csoportot a trieri szociális stressztesztnek ( TSST ) vetették alá. Ez egy olyan laboratóriumi eljárás, amellyel megbízhatóan kiváltható a stressz egy humán kutatás résztvevőinél, illetve biztosan magasabb stresszszint érhető el vele, mint amit a kontrollcsoportok tagjai mutatnak.
A résztvevőknek egy kétrészes tesztet kellett kitölteniük. Az első részben fel kellett készülniük egy beszédre arról, hogy mit szeretnek és mit nem szeretnek magukban. A teszt második része egy számtani feladatot tartalmazott, amelynek során a résztvevőnek 5 percen keresztül 13-asával kellett szóban visszafelé számolniuk 1022-től. Bármilyen hiba azt eredményezte, hogy a hibázót megkérték, hogy kezdje elölről a számolást. A résztvevőket mind a beszéd, mind a matematikai feladatok során videóra vették. A kontrollcsoportnak is feladatokat kellett teljesítenie, de ezek viszonylag könnyűek voltak, és nem váltottak ki stresszt.
A következő másfél órában minden résztvevő annyit ihatott, amennyit csak akart (egy bizonyos véralkohol -határértékig). Az alanyokat arra ösztönözték, hogy mértékkel igyanak, és óránként csak egy pohárral fogyasszanak, amit pénzügyi ösztönzőkkel is támogattak. (Azok, akik betartották a limitet, több pénzt kaptak a végén, mint azok, akik nem.) A résztvevőket azonban em utasították kifejezetten arra, hogy ne igyanak.
Meglepte a kutatókat, amit találtak
Amint az várható volt, a stresszhelyzetnek kitett résztvevők mindegyike több alkoholt fogyasztott, mint a kontrollcsoport tagjai. Azok a férfiak, akiknek az első itala alkoholt tartalmazott, és akiket ezután stressz ért, többet ittak, mint azok, akik alkoholmentes italt kaptak. A stresszhelyzetet átélő nők többet ittak, függetlenül attól, hogy az első italuk tartalmazott-e alkoholt vagy sem.
A kutatókat meglepte, hogy milyen élesen jelent meg a nemek közötti különbség azok között, akik nem kaptak alkoholt az első italukban. "Elméletileg arra számítottunk, hogy mind a férfiaknak, mind a nőknek szükségük lesz a stresszre és az első adagra a legmagasabb véralkoholkoncentráció eléréséhez. A nőknek csak a stresszre volt szükségük. És ez a pénzügyi ösztönzők ellenére is így maradt. A stressz miatt az emberek megszegték az ajánlásokat" - közölte Patock-Peckham.
A kutató úgy véli, hogy nagyon sok személyiséget érintő és szituációs összefüggés van, amelyeket még tanulmányozni kell. Véleménye szerint a jelenlegi kutatás fontos tanulsága az, hogy "nem helyes az alkoholfüggőség olyan modelljeit alkalmazni a ciszgender férfiakra, amelyeket csak ciszgender férfiakkal végzett vizsgálatok alapján terveztek, ciszgender nőkre" - szögezte le. (Cisznemű az a személy, akinek nemi tudata megegyezik a születéskori biológiai nemével.)
A kutatás végkövetkeztetése szerint a feltételezett kölcsönhatás egy kezdő alkoholdózis és a szociális stressz között csak a férfiaknál volt nyilvánvaló, míg a nők szociális stressz esetén többet ittak kiváltó dózis nélkül is. Ezek az eredmények pedig azt sugallják, hogy az öngyógyítási hipotézis ( SMH ) – amely szerint az alkoholt az emberek a kellemetlen lekiállapotuk, lelki fájdalmaik enyhítésére használják – külön vizsgálandó a férfiak és a nők esetében. Így talán ráakadnak a féfiak és a nők alkoholizálásának mélyebb okaira is.
Legjobban: