A tudósok és orvosok hosszú időn át azt feltételezték, hogy a táplálkozás és az anyagcsere mindenkinél egységesen zajlik. Abból indultak ki, hogy mindenkinek ugyanazokra a tápanyagokra van szüksége az ételből, és legfeljebb néhány vitamintabletta segíthet orvosolni a hiányosságokat. Ma már azonban világos, hogy génjeink és a környezetünk, valamint a mikrobiomunk (a velünk, illetve bennünk élő mikrobák) és más tényezők alakítják ki az egyéni adottságunkat a tápanyagok feldolgozására. A különbségek azt jelentik, hogy két adott ember különféle módon reagálhat az azonos étrendre, amely a betegségek eltérő mintázatához vezet.
Egészen a közelmúltig a tudósok nem értették teljesen, hogy az egyéni anyagcsere-különbségek az étrendtől függően mekkora hatással lehetnek a krónikus betegségek kockázatára - mondta Steven Zeisel, az Észak-Karolinai Egyetemi táplálkozási kutatóintézetének igazgatója. Szerinte ezek az új ismeretek az egészségünkkel kapcsolatos régi rejtélyeket oldhatnak meg, és előkészíthetik az utat a "precíziós táplálkozás világa" felé. Ezt a kutató az Annual Review of Food Science and Technology (Élelmiszertudományi és -technológiai éves áttekintés) című folyóiratban fejtette ki.
Mindenkinél más a jó?
Noha az eredmények valószínűleg nem vezetnek szélsőségesen egyénre szabott étrendi ajánlásokhoz, mégis elősegíthetik olyan csoportok kialakítását, amelyek táplálkozását hozzáigazíthatják ezekhez az egyéni vonásokhoz. Zeisel a Knowable magazinnak adott interjúban bővebben is beszélt a precíziós táplálkozás fontosságáról, illetve példákat is hozott a felvetés jobb megértésére. Többek között elmondta, hogy ma már nagyon sok információnk van a genetikai különbségekről, amelyek miatt egyes emberek koleszterinszintje megemelkedik, ha magas zsírtartalmú étrendet követnek, míg másoké nem. A kutatók genetikai variánsokat fedeztek fel arra is, hogy egyes embereknek miért van szükségük több D-vitaminra, mint másoknak, hogy az anyag ugyanazt a szintet érje el a vérükben.
Minden anyagcsere-mozzanatot ilyen variánsok vezérelnek. Tehát, amikor a tanulmányok készítése során olyan embereket találunk, akik látszólag másképp reagálnak, ez egy lehetőség valamilyen mögöttes eltérés feltárására. Ahelyett, hogy az adatokat eldobnák, vagy azt állítanánk, hogy a résztvevők nem felelnek meg a vizsgálati protokollnak, elemezhetik az információkat, hogy felfedezzék e különbségek genetikai okait. A precíziós táplálkozás (ami nem keverendő össze az ilyen néven futó fitneszprogramokkal) valóban megváltoztatja a táplálkozási kutatásokat, mivel elkezdik azonosítani, hogy egyes emberek miért reagálnak bizonyos tápanyagokra, míg mások nem.
A genetikai variációk hatásának megértése fontos eszköz, de a genetika önmagában nem határozza meg a tápanyagokra adott választ, csak más tényezőkkel való kölcsönhatásban. A mikrobióm (a szervezetünkben élő baktériumok és más mikrobák közössége) egyértelműen befolyásolja a tápanyagok működését is. A legtöbb mikrobiómkutatás eddig a bélben levő organizmusok meghatározására, megnevezésére irányult, de most eljutottunk arra a pontra, hogy a kutatók meg tudják mérni, mely mikrobiális gének vannak bekapcsolva, milyen tápanyagokat állítanak elő a bél mikrobái stb. Ahogy ez a kutatási munka előrehalad, sokkal jobb ajánlásokat kaphatunk, mint a jelenlegiek - szögezte le Steven Zeisel.
A környezetünk is nagyon fontos tényező lehet. A különböző környezeti expozíciókat úgy mérik, hogy több ezer vegyszerre tesztelnek egyetlen csepp vért. Az epigenetika tudománya, amely azzal foglalkozik, hogy a DNS-re ható kémiai jelek hogyan kapcsolják ki és be a géneket, szintén hozzájárul a fontos különbségekhez. Mindezeket a tényezőket be kell vonni, hogy javítsanak az előrejelzéseken, miszerint valaki fog-e reagálni egy adott tápanyagra vagy nem - mutatott rá a kutató.
Gyakorlati megfontolások
A szóban forgó kutatásoknak az lehet az eredményük, hogy pontosabb ajánlásokkal szolgálhatnak bizonyos problémákra. Az elhízással kapcsolatban például tudjuk, hogy az emberek egy csoportjánál kialakulhat a metabolikus szindrómának nevezett tünetegyüttes, amely a májban a zsír felhalmozódásával kapcsolatos. A genetikai különbségek miatt a népesség körülbelül 20 százalékánál sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki zsírmáj , és nagyobb a kockázatuk az ezzel összefüggő problémákra is. Ha vizsgálhatják ezeket a génkülönbségeket, akkor azonosíthatóak lesznek azok az emberek, akik a legtöbbet profitálnak az étrend megváltozásából és kezelhetik őket akár táplálékkiegészítőkkel, gyógyszerekkel.
Ez is érdekelheti
A sóérzékenység egy másik példa. Az emberek mintegy 10 százalékának magasabb lesz a vérnyomása, ha magas sótartalmú étrendet követ. Most, mivel nem tudjuk, hogy mely anyagcsere-különbségek járulnak hozzá ehhez az állapothoz, azt mondjuk, hogy mindenkinek tartózkodnia kell a sótól. De az igazság az, hogy tízből csak egy ember húz hasznot ebből az ajánlásból, miközben a 90 százalékuk olyan ételeket eszik, amelyeket nem szeret. Ha meg tudnánk mondani egy genetikai teszttel, hogy valaki sóérzékeny-e, akkor kiderülne, hogy megéri-e az egészségünkért a sótlan ételek fogyasztásával hozott áldozat - világított rá a precíziós étkezés gyakorlatiasságára a táplálkozási szakértő.
Legjobban: