Az egészséges ember füle 400 ezer különféle hangot képes megkülönböztetni. A hang érzékelése akkor következik be, amikor a levegő rezgése megmozgatja a kis, szőrszálszerű képződményeket - az úgynevezett szőrsejteket - a belső fülünkben, ezek pedig elkezdenek előre-hátra mozogni. A szőrsejtek ezt a mozgást elektromos jelekké alakítják, amelyeket az agy már felhasználhat. A hallás minősége nagymértékben függ attól, hogy mennyire érintetlenek ezek a szőrsejtek. Ha egyszer elvesznek, akkor már nem nőnek vissza, és ebben nincs különbség a látók és a vakok között. A vak emberek tehát fizikailag nem hallhatnak jobban, mint mások.
Mégis, a vak emberek gyakran túlszárnyalják a látó embereket olyan hallási feladatokban, mint például a hangforrások feltárása. Ennek oka akkor válik világossá, ha azt nézzük, hogy az agyban miféle érzékszervekkel kapcsolatos események zajlanak, és az agy hogyan dolgozza fel az érzékszervi információkat - írja a The Conversation magazin.
Agyunk újraszervezi erőforrásait
A percepció akkor következik be, amikor az agy értelmezi a szenzoros szerveink által kibocsátott jeleket, ami úgy történik, hogy az agy különböző részei reagálnak a különböző érzékszervekből érkező információkra. Van olyan terület, amely a vizuális információkat dolgozza fel (vizuális kéreg), és olyan is, amely a hanginformációk feldolgozásáért felelős (hallókéreg). De amikor elvész az egyik érzékszerv, esetünkben a látás, akkor az agy képes újjászervezni az agyterületek funkcióit. A vak embereknél a vizuális kéreg "elunja magát" vizuális bemenetek hiányában, és elkezdi magát "újracsatolni" a fennmaradt érzékszervek felől érkező jelekre figyelve. Vagyis bár a vak emberek elveszítik látásukat, agyi kapacitásuk nem csökken, így nagyobb erőforrásokat mozgósíthatnak más érzékekből származó információk feldolgozására.
Az agyban a reorganizáció mértéke attól függ, hogy valaki milyen mértékben veszíti el a látását . Az agy az élet bármely pontján átszervezhetővé válik, beleértve a felnőttkort is, de gyermekkorban jobban alkalmazkodik a változáshoz. Ez azért van így, mert a fejlődő agyban az új agyi szerveződésnek nem kell versenyeznie egy már létezővel. Ennek eredményeképpen az olyan emberek agya, akik már nagyon korán vakká válnak, sokkal nagyobb mértékű reorganizációt mutat. Akik életük korai szakaszában veszítik el a látásukat, a hallásban és érintésben általában jobban túlteljesítik a látó embereket, mint akik később vakulnak meg.
Echolokáció
Az agy átszervezése azt is jelenti, hogy a vak emberek olykor megtanulják, hogyan használják fel érzékeiket sajátos módon. Például egyes vakok rájönnek, hogyan érzékelhetik echolokáció használatával a körülöttük lévő objektumok helyét és méretét. Kattogó hangokat kiadva, és a visszhangra figyelve szinte látják a környezetükben lévő tárgyakat. Ez a visszhangokon alapuló módszer ugyanazt az elvet használja, mint amit a denevérek vagy a delfinek alkalmaznak a tájékozódáshoz és a zsákmányszerzéshez. Persze, az állatvilág kifinomult echolokációs bajnokaival egyetlen ember sem kelhet versenyre, de ugyanúgy az agy vizuális kérgében végbemenő aktivitás alapozza meg ezt a különös érzékelést. A vizuális kéreg ilyenkor ugyanúgy reagál a hangokra, mint működő látás esetén a vizuális információkra.
De nem minden vak válik automatikusan profi echolokátorrá. Egy ilyen képesség kifejlesztéséhez időre van szükség, mert tanulási folyamaton keresztül történik. Érdekes, hogy echolokációra a látók is képessé válhatnak megfelelő gyakorlással. De a vakoknak valószínűleg előnyük keletkezik abból, hogy átszervezett agyukat jobban rá tudják hangolni a fennmaradó érzékszervek által közvetített információkra. A vakok erősebben támaszkodnak fennmaradó érzékeikre, hogy a mindennapi feladatokat elvégezhessék, ami azt jelenti, hogy a működő érzékszerveiket napi szinten edzik és képzik. Az átszervezett agy és a megmaradt érzékek használatában szerzett nagyobb tapasztalat pedig fontos tényezője annak, hogy a vakok hallásban és a tapintásban felülmúlják a látó embereket.
