A kontrasztanyagos mammográfia alapjában véve nagyon hasonló a hagyományos mammográfiához , hiszen röntgenmammográf berendezéssel végzik, és hasonló módon készülnek a felvételek is. A különbség az, hogy a felvételek elkészítése előtt intravénásan jódos kontrasztanyagot adnak be a páciens vénájába. Az eljárás fájdalommentes, a betegek általában kis melegséget érzékelnek.
Mint minden kontrasztanyagos vizsgálatnál, ebben az esetben is kötelező a vesefunkció ellenőrzése, mivel a vese választja ki a kontrasztanyagot a vérből (emiatt a vizsgálat után fokozott folyadékbevitel ajánlott). A kontrasztanyagos mammográfia implantátummal rendelkező hölgyeknél is alkalmazható.
„A kontrasztanyagos mammográfia a legtöbb esetben nem első vizsgálat, hanem egy kivizsgálási folyamat része. Általában megelőzi egy alap mammográfia, amelynek eredményét pontosítani kell, azaz az első képalkotó eljárás során feltárt elváltozás megjelenését vagy kiterjedését kell pontosabban meghatározni. A rosszindulatú daganatok sejtjeinek ugyanis eltérő az anyagcseréje az egészséges sejtekétől, így a kontrasztanyagot is fokozottabb mértékben veszik fel, mint a környezetük. Ebből adódóan a mammográfia során a környezetüktől jobban elkülöníthetőek, a mammográfiás képen jobban ábrázolódnak” – mondta Dr. Barna Krisztina, az Affidea Magyarország képalkotó diagnosztika orvosigazgatója.
Számtalan előnye van
Magyarországon évente 5-6000 új emlődaganatos beteget fedeznek fel. Az érintettek ellátása során fontos szerep jut a megfelelő képalkotó diagnosztikai módszereknek. A kontrasztanyagos mammográfia például segítséget nyújt a műtét előtt a sebésznek abban, hogy pontosan behatárolja a daganat kiterjedését és elhelyezkedését (ennek a betegség esetleges kiújulása esetén is nagy jelentősége van).
Dr. Barna Krisztina arról is beszélt, hogy ma még kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre a kontrasztanyagos mammográfiával kapcsolatban, ezért a szakemberek sem igen ajánlják ezt a módszert a betegeknek. Pedig Barna doktornő szerint az eljárás a szintén kontrasztanyaggal végzett emlő MR-vizsgálathoz hasonlóan 90 százalék feletti biztonsággal diagnosztizálja az esetleges rosszindulatú elváltozások helyét és kiterjedését. A páciensek részéről az sem elhanyagolható szempont, hogy az MR -nél jóval rövidebb ideig tart maga a vizsgálat, illetve azoknál is alkalmazható, akik klausztrofóbiásak vagy mágnesezhető fém található a szervezetükben, pacemakerük van, így nem vizsgálhatók MR-rel.
