A felvetést egyebek mellett az Amerikai Diabétesz Társaság és a brit szakértői és kutatási szervezet, a Diabetes UK is egyszerűen csak mítoszként említi. Érdemes tehát kicsit közelebbről is megvizsgálni a kérdést, beleértve magát a betegséget és a cukrot mint konyhai alapanyagot.
Mi történik a cukorral a szervezetben?
Sejtjeink működéséhez tápanyagként glükózra van szükség. A táplálékkal elfogyasztott szénhidrátokból származó, hétköznapi nevén szőlőcukorként emlegetett monoszacharidot - az oxigénnel együtt - a véráram szállítja a test különböző részeibe. Ahhoz, hogy a sejtek képesek legyenek felvenni a cukrot a vérből, inzulinra van szükség. Ezt a hormont a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek termelik. Ideális esetben az inzulintermelés képes biztosítani, hogy a vérben lévő glükóz mennyisége elfogadható értékek között maradjon.
Így működik a diabétesz
Megeshet ugyanakkor, hogy ez a harmonikus egyensúly valamilyen okból felbomlik. Az 1-es típusú diabétesz az immunrendszer tévedésének köszönhető: szervezetünk belső védelmi rendszere idegen elemként azonosítja a béta-sejteket, amelyek elpusztításával ellehetetlenül az inzulin előállítása is. Az autoimmun reakciónak hívott jelenség pontos kiváltó okai egyelőre nem ismertek, mindenesetre kijelenthető, hogy a kórkép nem a fokozott cukorbevitel következménye.
Valamelyest árnyaltabb a kép a 2-es típusú cukorbetegség esetében. Ennek alapját az inzulinrezisztencia adja, azaz hogy a hasnyálmirigy által kiválasztott inzulin nem képes megfelelően kapcsolódni az izom-, máj- és zsírsejtek receptoraihoz. Az azonos hatás elérése érdekében tehát több inzulinra van szükség, ami idővel a béta-sejtek kimerüléséhez és az inzulintermelés fokozatos leállásához vezethet. Habár az inzulinrezisztenciát kiváltó konkrét folyamatok még nem teljesen tisztázottak, ugyanakkor a genetikai fogékonyság minden bizonnyal szerepet játszik a zavar kialakulásában és súlyosbodásában, akárcsak az elhízás és a mozgáshiány.
A magas kalóriatartalmú étrend a túlsúly egyik legfőbb rizikófaktora, az extra kalóriák pedig rendszerint a zsíros vagy hozzáadott cukrot tartalmazó ételekből, italokból származnak. Fontos azonban leszögezni, hogy a kelleténél nagyobb testtömeg sem feltétlenül vezet 2-es típusú diabéteszhez, csupán növeli annak kockázatát, ahogy az ideális testsúly sem mindig garancia az anyagcserezavar megelőzésére. Összességében tehát a bőséges cukorfogyasztás nem feltélenül egyenes út a cukorbetegséghez.
Mennyi cukrot ehetünk?
A diabétesz kialakulásában tehát legfeljebb közvetett szerepe lehet, ettől függetlenül azonban a nagy mértékű cukorbevitel továbbra sem egy egészséges szokás. Természetesen nincs szükség arra, hogy teljes mértékig kiiktassuk a cukrokat az étrendünkből, hiszen azok megtalálhatók például a gyümölcsökben, zöldségekben is. Problémát inkább a hozzáadott cukor jelent, így a csokoládék, a sütemények vagy az üdítők. Lássuk egy gyakorlati példán keresztül, hogy mennyire könnyű túllépni ezek által az egészséges limitet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a napi energiabevitelünk legfeljebb 10 százaléka származhat cukorból. Egy 30 és 59 év közötti, irodai munkát végző, de szabadidejében mérsékelt testmozgást folytató, átlagos testalkatú, 75 kilogrammos férfi napi energiaszükséglete körülbelül 2500-2600 kalória. Alanyunk tehát legfeljebb 250-260 kalóriát nyerhet naponta ilyen forrásból, ami nem egészen 5 evőkanálnyi cukornak felel meg. Ezt a mennyiséget mindössze 120 gramm, azaz 6-7 evőkanál Nutellával el lehet érni (ami az egyéb összetevőkkel együtt 650 kalória!), önmagában két kis doboz (330 milliliter) kólával pedig azonnal túl is lehet lépni.
Felhasznált források: pcrm.org; diabetes.org; who.int
