A cukorbetegség, avagy a diabétesz mellitusz a szervezet szénhidrát-anyagcseréjének zavara, amelynek nyomán a sejtek nem képesek kellő hatékonysággal felvenni a tápanyagukat jelentő glükózt a véráramból. Maga a kórkép elsősorban a szövődményei révén veszélyezteti az érintettek egészségét, ezek egyike pedig a vesék folyamatos károsodása, idegen kifejezéssel a diabéteszes nefropátia. Mivel a cukorbetegség általában nem okoz jól felismerhető tüneteket, ezért gyakran a diagnózist is csak hosszú évek után állítják fel. Ilyenkor a betegek egy részénél már tartós vesebetegség is kialakult.
Hogyan alakul ki a nefropátia?
A vesék a vér szűrőberendezései. A páros szervet úgynevezett nefronok alkotják: ezek a vesetestecskék tisztítják meg a vért a felesleges szűrlettől, egy fehérjeszegény folyadéktól, amelyből végül a vizelet is képződik. Kezeletlen cukorbetegség esetén a nefronoknak folyamatosan magas fokozatban kell működniük, hiszen az egészségesnél nagyobb mennyiségű glükózt kell eltávolítaniuk a vérből. Idővel emiatt sérül a működésük, így a funkciójukat sem lesznek már képesek többé megfelelő minőségben ellátni. A változás nyomán a szokásosnál több albumin fehérje jut a vizeletbe, ami vizeletvizsgálattal lehetőséget nyújt a probléma felismerésére. Minél jelentősebb a vesekárosodás, annál több albumin jut a vizeletbe: napi 300 milligramm felett már súlyos állapotról van szó.
A diabéteszes nefropátia lassan fejlődik, korai felismeréssel és minél hamarabb megkezdett kezeléssel pedig lassítható vagy akár meg is állítható a kórlefolyása. Fontos azt is megemlíteni, hogy a károsodás nem minden esetben vezet veseelégtelenséghez vagy végstádiumú vesebetegséghez, valamint nem minden cukorbetegnél alakul ki nefropátia sem. Ezzel együtt a kockázat nagyon magas, ezért prediabétesz vagy diabétesz, illetve egyéb rizikófaktorok fennállása esetén érdemes rendszeresen ellenőriztetni a veseműködést. Az alábbi kockázati tényezők mindenképpen óvatosságra intenek:
- kezeletlen magas vérnyomás
- kezeletlen magas vércukorszint
- túlsúly
- magas koleszterinszint
- vesebetegség a családi kórtörténetben
- szív- és érrendszeri betegségek a családi kórtörténetben
- dohányzás
- idősebb életkor
Maga a vesekárosodás rendszerint nem idéz elő észlelhető tüneteket, amíg a nefronok képesek ellátni a feladatukat. A működési zavar fellépése után ugyanakkor az alábbi szimptómák kelthetnek gyanút:
- folyadék-visszatartás; a láb, a boka és lábszár vizesedése, duzzadása
- étvágytalanság
- folyamatos fáradtság és gyengeség
- gyakori fejfájás
- gyomorbántalmak
- hasmenés
- hányás
- álmatlanság
- koncentrációs nehézségek
Forrás: drkashi.science
