Idehaza közel 200 ezer a pikkelysömörös betegek száma
Sok esetben a könyök, vagy a térd környékén jelennek meg a piros plakkok. A lakosság jelentős részének hiányos ismeretei vannak a pikkelysömörről , holott egyáltalán nem ritka betegségről van szó. A világ minden pontján igen elterjedt, átlagosan az összlakosság 1,5-3 százaléka szenved tőle kisebb-nagyobb mértékben. Európában meghaladja a tízmilliót a regisztrált betegek száma, a magyar egészségügy pedig körülbelül 150-200 ezer beteget tart nyilván.
Több tényező szükséges a kialakulásához
A tünetek jellegzetesek, ami szövettani vizsgálat nélkül is könnyen azonosíthatóvá teszi a betegséget. A bőrfelszínen jellegzetes, több centi átmérőjű vörös foltok (úgynevezett plakkok) jelennek meg, melyek hámlani kezdenek. Hámló jellegére utal maga a név is, a psora ugyanis egy görög szó, amely pikkelyt jelent.
Multifaktoriális betegség, azaz kialakulásához több tényező szükséges egyszerre, melyek mindegyike még nem tisztázott. Annyi biztos, hogy a betegségre való hajlam örökölhető, emiatt családon belül halmozódás figyelhető meg. Amennyiben mindkét szülőnél jelentkezett, a gyermekük 60-75 százalékos eséllyel örökli azt. Ha genetikai hajlamot örököltünk pikkelysömör kialakulására , akkor bizonyos ingerekre a bőr psoriasisos tünet megjelenésével válaszol.
Egy ilyen inger a bőrünket érő számos hatás egyike lehet, például égés, tetoválás, vagy valamilyen rovar csípése. Elősegítheti a kialakulását számos bakteriális, illetve gombás fertőzés, ami a bőr gyulladását eredményezi. Kialakulhat pikkelysömör valamilyen más megbetegedés - például cukorbetegség , idült arcüreggyulladás vagy májbetegség - hatására is. Kísérletek igazolták, hogy egyes gyógyszerek is hozzájárulhatnak a bőrbetegség kialakulásához.
A pikkelysömör fetrőz?
Hogy milyen helyen és mekkora kiterjedésben jelentkezik a betegség , az egyénfüggő. Sok esetben csak a könyök, vagy a térd környékén jelennek meg a piros plakkok, előfordulhat azonban, hogy a több tenyérnyi kiterjedésű foltok a bőrfelszín komoly részét elfoglalják. A páciensek szenvedését a betegségen túl megnehezíti a társadalmi megbélyegződés, sokan ugyanis nincsenek tisztában vele, hogy a pikkelysömör nem fertőz, és inkább mindenfajta érintkezést kerülnek a pácienssel. Emiatt a beteg elszigetelődik, és maga is kerülni kezdi az embereket. A testi tünetek mellett ezért a betegség lelki aspektusával is fontos foglalkozni.
Az orvostudomány jelen állása szerint a betegség nem gyógyítható, ezért a terápiák a tünetek enyhítésére, a foltok eltüntetésére irányulnak. Enyhébb esetekben a plakkon található pikkelyek hámlasztókkal - kimondottan erre árusított kenőcsökkel, illetve sós fürdővel - is eltávolíthatóak, súlyosabb megjelenésekor azonban a pikkelysömör gyógyszeres kezelést igényelhet. Ilyen esetben retinoidokat, vagyis az A-vitamin szintetikus származékait írják fel a betegnek, amely rendszeres szedés mellett normalizálhatja a szarusodás folyamatát.
A legújabb immunológiai kutatások is bizakodásra okot adó eredményekkel zárultak a pikkelysömör kezelését illetően. A biológiai terápia során olyan anyagokat juttatnak a szervezetbe, amelyek a fehérvérsejtek bajt okozó hírvivő molekuláit inaktiválják, így a bőr hámsejtjei újra normálisan tudnak működni. Mivel ez a kezelés az immunrendszer összetett feladatkörébe avatkozik bele, így fokozott óvatossággal alkalmazzák. Csak olyan betegek kaphatják, akik súlyos pikkelysömörben szenvednek, a hagyományos kezelések nem hatottak rájuk és a szigorú kivizsgálás feltételeinek megfelelnek.
