A szervezetben zajló biokémiai folyamatok csak meghatározott, optimális körülmények között mennek végbe zavartalanul. Ilyen körülmény többek között a szűk határok között változó testhőmérséklet is.
Viszonylagos állandóságát a szervezet hőszabályozó mechanizmusai biztosítják.
Az anyagcsere-folyamatok és az izommunka fokozódása a hőtermelés növekedéséhez vezet, míg az izzadás és a bőr vérkeringésének fokozódása a hőleadást teszi hatékonyabbá.
A fokozott hőtermelés vagy a csökkent hőleadás magas külső hőmérséklet esetén a hőháztartás zavarához vezethet. A verítékezéssel leadható hő mennyisége csökken magas páratartalom esetén, míg a tartós erőkifejtés fokozza a hőtermelést. A csecsemők, kisgyermekek hőszabályozó mechanizmusai még fejletlenek, ezért különösen érzékenyek a hőegyensúly felborulására, akár csak az idősek szervezete. De a nagy súlyfelesleggel rendelkezők, bizonyos gyógyszereket vagy kábítószereket szedők és az alkoholisták is igen könnyen kerülhetnek ilyenkor veszélyes állapotba.
A hosszan tartó magas külső hőmérséklet hatására a szervezet sok folyadékot és sót veszít a verítékezéssel, ami fáradékonysághoz, vérnyomáseséshez és ájuláshoz vezethet. Ha a külső hőmérséklet olyan magas, hogy már az izzadás sem tudja a testhőmérsékletet csökkenteni, akkor az vészesen magas lesz, ami hőgutát okozhat. Ilyenkor a bőr száraz, kipirult és forró, a pulzus nagyon szapora, a percenkénti szívverések száma meghaladhatja a 150-et is, és a testhőmérséklet a végbélben mérve 40 °C, vagy még magasabb. Tudatzavar, eszméletvesztés és izomgörcsök léphetnek fel. Ez azonnali kezelést igénylő, életveszélyes állapot.
Szerencsére az ilyen súlyos állapotok viszonylag ritkán fordulnak elő, és kellő körültekintéssel megelőzhetők. Nagy melegben a legfontosabb a bőséges folyadékbevitel és a kellő sópótlás. Kerülendő a tartós, nehéz fizikai munkavégzés. Ha megoldható a bőrfelület hideg vízzel történő permetezése vagy borogatása, az hatékonyan elősegíti a testhőmérséklet csökkentését.
A bőr napsugárzás okozta leégése szintén kellemetlen velejárója ennek az évszaknak. Oka a bőrre jutó, túlzott mértékű ultraibolya-B sugárzás. A tünetek és azok megjelenésének időpontja a kültakaró pigmenttartalmától és a sugárzás erősségétől függnek. A leggyakoribb tünetek a napozást követő néhány órán belül kialakuló bőrpír, égő fájdalom, esetleg hólyagok.
Ebben az esetben is nagyon fontos a megelőzés. A magas fényvédőfaktorú naptejek használata nem csak a gyermekeknél és a fehér bőrűeknél javasolható. A déli órákban a közvetlen napsugárzás kerülendő. Azt is jó tudni, hogy a vízfelület közelében a visszaverődő napsugarak miatt nagyobb a bőrre jutó ultraibolya sugárzás mennyisége.
A leégett bőr szárazzá, érzékennyé válik. A hidratáló hatású testápolók és az A-vitamin-, illetve pantenol-tartalmú krémek csökkentik a panaszokat és segítik a hámsejtek regenerálódását. VIII./8., 2000. Augusztus
