A lép szerepének megítélése napjainkban - az immunológia robbanásszerűen új felfedezéseivel - szinte napról napra változik. Ha egészen pontos, naprakész leírást adnék most közre, az az egész immunológia átfogó, részletes leírását is megkövetelné tőlem, melyre e cikk keretein belül vállalkozni ésszerűtlen és reménytelen próbálkozás volna. Mint már eddig is sokszor, megpróbálom tehát a lehetetlent, kiragadom a lépet annak a rendszernek az egészéből, melynek szerves része, és amelyről e lap hasábjain korábban már írtam - ha emlékeznek még a "Nyirokrendszerről" című írásra.
Lépünk mindössze 15-20 dkg-nyi páratlan szerv, mely helyileg a bal bordaívünk mögött található. A nyirokrendszer tagjaként, mint egy, a vérkeringésbe iktatott speciális szűrő működik. Szerepe akkor nő meg, ha a nyirokcsomók maguk nem képesek eltávolítani a szervezetbe bekerült idegen anyagot, az antigént.
Szerkezetileg két részből áll, az ún. "fehér" és "vörös pulpa"-ból.
A fehér pulpa a lép összes tömegének 15%-át teszi ki, speciális rendeltetésű nyirokszövet, amely a szervezet adott szükségletének megfelelően T és B limfocitákat képes termelni és a vérkeringésbe juttatni. Ezeknek a fehérvérsejteknek szervezetünk megvédése a feladata, a bekerült szervezet-idegen anyagok eltávolítása vagy közömbösítése révén. A T és B limfociták mobilis harcosok, a vérárammal kelnek útra és jutnak el távoli helyekre, a szervezetet ért támadás területére.
A vörös pulpa feladata a szervezetbe
jutott idegen anyagok vagy kórokozó baktériumok kiszűrése és megsemmisítése. Harcosai, a stabil "makrofágok", akik a lép érrendszerén belül figyelnek és szűrnek ki mindent, ami test-idegen. Munkájukat a vörös pulpában futó érrendszer különös kialakítása segíti. A vérkeringés ezen a részen lelassul, az erek szerkezete megváltozik. Az itt futó ereket, a vérrel közvetlenül érintkező felületükön nem béleli ki szövet, falaikon 0.5-2.5 millimikron nagyságú lyukak, pórusok vannak. A figyelő makrofágok érzékelni képesek a véráramban úszó kóros sejteket - pl. vastartalmú vörösvértesteket - és "kiemelik", majd elpusztítják őket. A pusztításnak egy meglehetősen egyszerű, de annál hatásosabb módszerével dolgoznak: bekebelezik a kóros vagy idegen sejtet, baktériumot és megemésztik, lebontják. Ezt a folyamatot hívják fagocitózisnak.
Fenti feladatokon kívül még egy lényeges folyamat színhelye a lép: itt cserélnek információt a T és B limfociták, valamint a limfociták és a makrofágok. A limfocitáknak, ezeknek a speciális fehérvérsejteknek memóriájuk van. Vannak közöttük a makrofágokhoz hasonló sejt-sejt elleni harcosok, de a makrofágoktól eltérően nincsenek helyhez kötve. Vannak köztük ugyanakkor olyanok is, akik nem közvetlenül támadnak a betolakodókra, hanem ellenanyagot termelnek ellene, és az ellenanyag feladata az "idegen" elpusztítása. Az "idegennel" való első találkozás alkalmával - és ez az idegen lehet például egy baktérium is - a limfocita csak kis mennyiségű ellenanyagot képes termelni. Memóriájában ugyanakkor elraktározza a találkozás emlékét, a képzett ellenanyag milyenségét, így, ha újból ugyanazzal az ellenséggel találja szemben magát, emlékezetének köszönhetően azonnal hatalmas mennyiségű ellenanyag képzésére és kiválasztására képes. A limfociták a lépbe érve kilépnek a keringésből, és mintha egy nagy piactéren lennének, kommunikálnak, információt cserélnek, melyikük mit látott vagy tapasztalt a vérkeringésben járva. A makrofágok a lépben történtekről tájékoztatják őket. Hogy milyen nagyméretű ez a "terefere", bizonyítja a tény, hogy míg a keringésben 10 milliárd limfocita küzd állandó létszámmal, a szervezet összlimfocitaszáma 450 milliárd. A többiek a keringésen kívül tartózkodnak. Vagy a nyirokerekben, vagy a nyirokcsomókban, vagy a ductus thoracicusban - melynek segítségével ismét vissza tudnak jutni a vérkeringésbe -, vagy a lépben. Egy átlagos limfocita mindössze 35-40 percet tölt a vérkeringésben. Innen kilépve megkezdi kalandos útját a nyirokutakon át, majd visszatérve a vérkeringésbe a lépben megpihen és konzultál a többiekkel.
A lép önálló megbetegedése rendkívül ritka. Élettani állapotában nem tapintható, olyan mélyen van a bal bordaív mögött. Kóros körülmények között megnagyobbodik, tapinthatóvá válik, esetleg érzékennyé is. Megnagyobbodása mindenképpen csak tünetként értékelhető, és nem a lép saját betegségeként. Precízen végigvitt kivizsgálás vezet a pontos diagnózishoz, mely meghatározza a kezelést is. A lép megnagyobbodása kísérhet krónikus betegségeket, de előfordulhat hirtelen, akutan is.
Traumát, sérülést, esést, balesetet követő hirtelen kialakult bal bordaív alatti fájdalom, rosszullét, verítékezés, sápadtság, vagy akár eszméletvesztés is, az életveszélyes kórképnek minősülő "lép-ruptúra" vagy léprepedés tünetegyüttese, mely azonnali orvosi beavatkozást igényel. Lehet kétszakaszos is, melynek során a tünetek csak a trauma után pár nappal jelentkeznek.
Senkit sem szeretnék megijeszteni. Ez okból számos, léphez kötődő megbetegedés felsorolásától eltekintettem. A fenti kórkép részletes leírását azért véltem fontosnak, hogy adott esetben gondoljanak rá. Sajnos egyre gyakoribbak manapság a verekedések, megszaporodott a közúti balesetek száma is. A "szerencsére csak a bal oldalam fáj egy kicsit, de legalább nem törött el semmim" gondolkodás nem véd meg a léprepedés lehetőségétől.
