A fémek, mint amilyen a higany és az ólom, a természetben is megtalálhatóak, változó mennyiségben ugyan, de jelen vannak a talajban, a vízben, sőt a levegőben is. A termőtalajon, illetve a vízen keresztül az élelmiszereinkbe is bekerülhetnek, onnan pedig a szervezetünkbe juthatnak. Az emberi tevékenységeken keresztül is jelentős mennyiségű fémmaradvány kerülhet a környezetünkbe, onnan az élelmiszerekbe, majd pedig a testünkbe. Ráadásul ez sokkal gyakoribb lehet, mint azt gondoljuk.
Egy 2013-as amerikai kutatás szerint az autista gyermekek szervezetében jóval több fémet, elsősorban ónt, ólmot és talliumot találtak, mint azoknak a gyerekeknek a szervezetében, akiknél nem diagnosztizálták ezt a betegséget. A szakemberek szerint ezek a fémek megzavarják a normális agyfejlődést és működést, de egyéb szerveinkre is hatással lehetnek. Bár további kutatásokra is szükség van a témával kapcsolatban, a szakemberek szerint a fémekkel való kapcsolat minimalizálása csökkentheti az autizmus tüneteit.
A nikkel jól ismert allergén, mely az arra érzékenyeknél bőrgyulladásos tüneteket okozhat, például a bőr viszketését, hámlását, kivörösödését. Nemcsak a nikkeltartalmú ékszerek vagy éppen a ruhákon található gombok okozhatnak problémát, de az ételek is. Bár viszonylag kis mennyiség található például a brokkoliban, a csirkemellben, a zöldbabban vagy a csokoládéban , ha éppen olyan a napi étrendünk, könnyen annyit fogyaszthatunk belőle, hogy az allergiás reakciót okozhat. A nikkel belekerülhet az ételeinkbe vagy az ivóvízbe a csöveken, a konzervdobozokon vagy éppen az edényeinken keresztül is.
Higany a tengeri halakban, tengeri herkentyűkben lehet veszélyes mennyiségben
A szelén nagyon fontos az egészségünk szempontjából, ám nagyobb mennyiségben káros mellékhatásokat okozhat, például depressziót, szorongást, idegességet, hányingert, hajhullást és a körmök elvékonyodását. Nagyobb mennyiségű szelén található a brazil dióban, ezért ha valaki sokat eszik ebből a magból, szelénmérgezést is kockáztathat. Nagyjából 60 gramm brazil dió tartalmaz annyi szelént, hogy az már mérgezéses tüneteket okozhat.
A szervezetünkben a túl sok cink is kellemetlen hatásokat okozhat, többek között hányingert és hányást, étvágytalanságot, hasi görcsöket, hasmenést és fejfájást. Az egyik legsúlyosabb következménye a túl sok cinknek, hogy felborítja a szervezet mikrotápanyag-egyensúlyát, és emiatt például vérszegénység alakulhat ki, és az immunrendszerünk normális működésében is zavar keletkezhet. A cinkmérgezés lehet akut és krónikus, ám ha valaki kiegyensúlyozottan étkezik, ettől nem kell tartania. A cinktartalmú étrend-kiegészítőket szedőknek azonban érdemes óvatosnak lenni - a maximálisan tolerálható mennyiség naponta 40 mg.
Az egyik legveszélyesebb fém a higany , mely nagy mennyiségben negatív hatással lehet az idegrendszerre és az agyműködésre. Különösen a tengeri halakban, illetve a tengeri herkentyűkben lehet veszélyes mennyiségű higany, a tengervíz szennyezettsége miatt. A higanymérgezés szerencsére keveseket veszélyeztet, de azoknak mindenképpen érdemes odafigyelni, akik sok tengeri halat fogyasztanak.
