Achalasia: mit érdemes tudni róla?

A nyelőcsövet a gyomorral záróizom köti össze, mely az esetek nagy részében zárt állapotban van, így megakadályozza, hogy a gyomortartalom, a gyomorsav visszacsorogjon a nyelőcsőbe. Amikor azonban iszunk vagy eszünk, ez a záróizom kinyílik, így továbbíthatóvá válik az étel vagy az innivaló. Az achalasia nevű betegség tulajdonképpen ennek a záróizomnak a rendellenes görcsösségét jelenti, így az nem tud akkor sem ellazulni és kinyílni, ha azt az evés vagy ivás megköveteli. Az achalasia eredete nem ismert.

A betegség tünetei közé tartoznak a reflux , a mellkasi fájdalom és a gyomorégés, valamint a fogyás (ez az étel elfogyasztásának képtelenségével jár együtt).

Szívós nyálkahártyája miatt akkor sem lyukad ki, ha szúrós tárgy kerül bele. Nem áll benne keresztbe a halszálka, és ha fejen állunk, akkor is egészen a gyomorig továbbítja a falatot. Tudjon meg róla többet! Az achalasia a nyelőcsőhöz kapcsolódó izmokat és idegeket egyaránt érintheti, ám azt, hogy miért alakul ki ez a rendellenesség, nem sikerült még megállapítani. A betegség első szakaszában az érintett terület krónikus gyulladása is kimutatható, később pedig az idegek sérülhetnek, károsodhatnak, sőt teljesen el is halhatnak. Ezt az izmok hasonló károsodása követi. Ezeknek a változásoknak a következményeként a nyelőcső alsó részén található záróizom nem képes ellazulni, és emiatt akár az egész nyelőcső kitágulhat, megnagyobbodhat.

Az achalasiát nehéz diagnosztizálni, és gyakran évek telhetnek el, mire a betegnél sikerül kimutatni a rendellenességet. Ennek oka gyakran az, hogy a betegek önkéntelenül is igyekeznek igazodni a nyelési nehézségekhez, például kisebb falatokat vesznek magukhoz, vagy jobban megrágják az ételt. A betegségre utaló egyik legjellegzetesebb tünet az, hogy a nyelési nehézségek a folyadékok és a szilárd ételek elfogyasztásánál egyaránt jelentkeznek, más okra visszavezethető nyelési nehézségeknél azonban csak a szilárd ételek okoznak nehézséget. A betegség megállapítására a szakorvos nyelőcsőröntgent, endoszkópos vizsgálatot, vagy úgynevezett manometriát rendelhet el (ez utóbbival a nyelőcső izomfunkcióját mérhetik).

A betegség kezelése történhet gyógyszerek segítségével, az alsó nyelőcsőszakasz tágításával, Botox-kezeléssel (ez magakadályozza az izmok görcsös összehúzódását), vagy műtéttel, a záróizom átvágásával is.