Mindent elnyelő cső?

Tágulékony cső

A szájüregben a nyállal összekevert síkos falat útja a garaton át a nyelőcső felé visz. A nyelőcső a szájüreget a gyomorral összekötő mintegy 20-25 cm, átlagosan 24 cm hosszú és 1-2 cm-es átmérőjű, rugalmas falú cső. Elsőre talán szűknek tűnhet, de igen tágulékony. Átmérője egy-egy nagyobb falat kedvéért akár 3,5 cm-esre is nőhet. Ezért általában akkor sem sérül, ha halszálkát nyel le az ember. Hasonlóképpen egy gombostű lenyeléséből sem feltétlenül lesz baj, egyszerűen megfordul, és eljut a gyomorig - bár ennek kipróbálását azért senkinek nem ajánljuk.

Vajon akkor mégis mi okozza akkor azt a fullasztó érzést, amit főtt krumpli vagy tojás evésekor a gégefő táján érezhetünk? Mintha valósággal fennakadna a falat! A nyelőcső felépítéséből és elhelyezkedéséből nyomban kiderül!

A nyelőcső lefutása

A nyelőcső a garat-nyelőcső-átmenetnél, egészen pontosan a gége gyűrűporcának alsó szélénél, egy körkörös simaizom-szakasszal, a felső nyelőcső zárógyűrűvel kezdődik. Az izomgyűrű feladata, hogy a szájüreg felé zárva tartsa a nyelőcsövet. A fullasztó falatok elsőként itt okozhatnak kellemetlenséget. A gyűrűporc, valamint a gyűrű alakú záróizom, az esophagus-szfinkter egy szűkületet képeznek. Még további két ilyen nyelőcső-szakaszról teszünk majd említést, ami viszonylag szűk, és nem képes úgy tágulni, ahogy a nyelőcső egyéb részei. Amikor nyeléskor a szájüregből a nyelőcsőbe továbbítjuk a falatot, a záróizom kinyílik, és a nyelőcső felső, nyaki szakaszába tolja a falatot.

A cső ugyanis elhelyezkedése és még inkább felépítése alapján három jellemző szakaszra tagolható. Az első, nyaki szakaszon a nyelőcső a légcső mögött összelapítva helyezkedik el, de nem teljesen középen, hanem attól kissé balra. Hátulról közvetlenül a hozzáfekszik a pajzsmirigy két lebenyéhez, illetve a közös nyaki verőerekhez (arteria carotis communis).

Lefelé haladva a nyelőcső leghosszabb, középső, mellkasi szakasza következik. Ott, ahol a légcső kettéágazik, a főverőér (aorta) némiképp keresztezi a nyelőcső útját, mögé kerül, és baloldalról kissé beszűkíti azt. Ez az úgynevezett aortaszűkület. A középső szakasz alsó végén a nyelőcső áttöri a rekeszizom mell- és hasüreget elválasztó alulról boltozatos izomlemezét. Ezen a szakaszon helyezkedik el a nyelőcső harmadik szűkülete.

Gyomorszáj a nyelőcsövön

Végül a nyelőcső legrövidebb alsó vagy hasi szakasza következik. Ez a szakasz alig 1-1,5 cm hosszú, kissé kitágult. Végén mintegy 4 cm hosszan simaizomból álló, alsó nyelőcső zárógyűrű - más néven cardia zárja. Speciális feladattal bír: időről időre a tápláléknak a gyomorba történő ürülését biztosítja.

Általában zárva van, és csak akkor nyílik meg, amikor a nyelőcső felől falat érkezik. Az izomgyűrű megnyílását a nyelőcső izomzatának előrehaladó, ritmusos összehúzódási hulláma váltja ki. Miután a falat áthaladt, a záróizom ismét becsukódik. A záróizmot gyomorszájnak is hívjuk. Ha szabályosan záródik, megakadályozza, hogy a gyomortartalom visszajusson a nyelőcsőbe. Amennyiben ez az izom gyenge, a gyomortartalom visszafolyhat a nyelőcső irányába, és gyomorégésnek, refluxos tüneteknek nevezett kellemetlen érzés, fájdalom jelentkezhet.

A nyelőcső felépítése

A nyelőcsövet belülről többrétegű el nem szarusodó laphám és az azt beborító védő nyálkaréteg béleli. Nyaki, valamint gyomorszájhoz közeli szakaszán mirigyek is találhatók benne. A strapabíró nyálkahártya biztosítja, hogy a táplálék - legyen az folyadék vagy szilárd halmazállapotú, jól megrágott vagy éppen durva szerkezetű - akadálymentesen és sérülés okozása nélkül csusszanhasson le az emésztőrendszer következő szakaszáig. A nyálkahártya a mechanikai és vegyi ártalmak - fűszerek, savas ételek, alkohol - ellen is jól védett.

Közvetlenül a hám alatt található a nyálkahártya saját izomrétege, majd egy kötőszövetes réteg. A nyelőcső izomzata egy belső körkörös és egy hosszanti lefutású, külső izomrétegből áll. Végül kívülről kötőszövetes réteg veszi körül a csövet. Megjegyzendő, hogy míg a felső, nyaki szakaszon a nyelőcső izomzata még az akaratlagosan mozgatható, vázizomzatra jellemző harántcsíkolt rostokból áll, addig a középső szakaszon egyre több a belső szervekre jellemző simaizomrost keveredik bele, végül legutolsó szakaszán már csak simaizomrostok alkotják.

A nyelőcső szűkületeknél, így például a rekeszizmon való áthaladás helyén is, a nyálkahártya kisebb átmérőjű helyre szorul, ezért ezeken a szakaszokon a hosszanti redőkbe rendeződött nyálkahártya keresztmetszetben csillaghoz hasonló képet ad.

A nyálkahártya redőiben lévő izomrostok és a fal külső részén elhelyezkedők összehangolt mozgásának köszönhető az a gilisztaszerű izommozgás, úgynevezett perisztaltikus mozgás, ami a nyeléstől kezdve a nyelőcső teljes szakaszán végigfutva továbbítja a falatot. Az izmok a falat mögött összehúzódnak, a falat előtt pedig elernyednek, így sikerül a nyeléskor képződő táplálékadagokat apránként automatikusan továbbítani. Az izommozgás olyan jól szabályozott és hatékony, hogy a falatot még fejenállásban is teljesen le tudjuk nyelni.

A nyelőcső bőséges vér- és nyirokellátására azért van szükség, hogy a táplálékkal kívülről érkező kórokozókat sikerüljön idejében kiszűrni és hatástalanítani. A nyelőcső beidegzését a X. agyideg, a bolygóidegből elágazó rostok látják el.