HáziPatika.com: Volt orvos a családjában, vagy elsőként választotta ezt a hivatást?
Nagy Zoltán Zsolt: Édesanyám tanár volt, édesapám erdőmérnök, orvos csak oldalágon van a családban. Hatott rám az is, hogy gyerekkoromban sokat betegeskedtem, a gyógyítás pedig tetszett. Emlékszem, hogy nagymamámat szürkehályoggal operálták, és én is meglátogathattam. Tetszett a kórház illata, az ottani fegyelem. A döntő mégis az volt, amikor negyedikesek voltunk a középiskolában, és egy barátommal bementünk a gyulai patológiára, végignézni egy boncolást. Úgy gondoltam, ha bírom, az orvosira megyek, ha nem, más pályát választok. Végül az orvosit jelöltem meg elsőként a felvételin, és nem bántam meg.
HáziPatika.com: Az egyetemet Szegeden végezte el, de hamar Budapestre jött. Miért váltott?
N.Z.Zs.: Gyulán nőttem fel, de az anyai nagyapám Budapesten lakott, így sokat jártunk a fővárosba, tetszettek az itteni színházak, múzeumok, kulturális lehetőségek. Egyetemre is szerettem volna ide járni, de csak oda lehetett felvételizni, ahová lakóhely szerint tartozunk. Így kerültem Szegedre. Az egyetemen a szemészet, a fül-orr-gégészet és a szülészet-nőgyógyászat érdekelt, ilyen állásinterjúkra mentem el ötöd-hatodéves koromban. A szemészetre Süveges professzornő hívott, aki fantasztikus előadó volt, kiválóan operált, érződött rajta, hogy fontosnak tartja a szakmáját. Miután a szakvizsgát letettem, elkezdtem dolgozni az egyetemen, de amikor a professzornő a fővárosban kapott munkát – a Semmelweis Egyetem I. sz. Szemklinikájának lett az igazgatója –, a hívására én is vele jöttem. Később ugyan, de teljesült az álmom, hogy Budapesten dolgozhassak. Már harminc éve a Semmelweis Egyetemen vagyok.
HáziPatika.com: Már a pályája elején is sokat operált?
N.Z.Zs.: Akkoriban a szemészet inkább belgyógyászati terület volt. A szakmánk csak az utóbbi 30 évben vált sebészetivé, és annyi újdonság került be, amennyi más orvosi területekre nem. Amikor a szakmát kezdtem, a szürkehályogos szemlencsét például egészében távolítottuk el egy fagyasztásos eszköz segítségével, a beteg pedig kapott egy 10-12 dioptriás szódásüveg-szemüveget. A vastag lencse beszűkítette a látóteret, nyomta az orrot, rengeteg probléma volt vele. Ráadásul a szürkehályogot csak akkor operáltuk, amikor a beteg már nem látott. Az érintettek szemén egy 12 milliméter hosszú sebet kellett ejtenünk, azt össze kellett varrnunk, ami a szaruhártyán szabálytalanságot is okozhatott. Ma a mikrosebészet lehetővé teszi, hogy egy 2 milliméteres nyíláson át beültethessünk egy összehajtható műlencsét, ami a szemlencse törőerejét teljes egészében pótolja. Így ha egy 70-80 éves embernek más szemproblémája nincs, az operációval visszakaphatja a 20 éves kori látásélességét.
HáziPatika.com: Korábban mesélte, hogy a szemészet az a szakma, ami a legtöbbet átvette az űrtechnológiából.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
N.Z.Zs.: Igen, ott van például a Hubble űrteleszkóp, amit fellőttek az űrbe, hogy jobb minőségű képeket kapjanak, mint a földi távcsövekkel. A siker nem jött azonnal, a képek a légüres tér ellenére sem lettek jobbak a korábbiaknál. Ekkor került elő Zernike ötlete – ő egy holland fizikus volt –, aki számtani, fizikai képletekkel optikailag ki tudta javítani a teleszkóp képminőségét. Később ezt átvette a szemészet is, mert a szemben a fénytörési hibák 85 százaléka szemüveggel korrigálható – a rövidlátás, távollátás és az asztigmia –, de 15 százaléka nem. Ezek az úgynevezett magasabb rendű aberrációk, amelyeknek létezéséről korábban nem is tudtunk. Viszont ma már egy speciális eszközzel a finom eltéréseket is tudjuk mérni, egy részüket korrigálni is tudjuk optikailag. A szemészet ehhez hasonló előrelépései pont arra a három évtizedre esnek, amit eddig ezen a területen eltöltöttem. Persze a folyamat ma is tart, most a szemészeti genetika fejlődik rohamléptekben, amivel örökletes betegségeket tudunk kedvezően befolyásolni.
HáziPatika.com: Ez a gyakorlatban mit jelent?
N.Z.Zs.: Például a nem működő fotoreceptor sejteket – optogenetikai módszerekkel – alkalmassá tudjuk tenni a fény érzékelésére. Együtt dolgozunk Roska Botond professzorral is, akivel személyes barátságban vagyunk. Ő az egyetem elvégzése után kiment Amerikába, vezető szemészeti kutatóintézetekbe, a későbbiekben a retinitis pigmentosa – ez a szem ideghártyájának öröklött betegsége – nevű kórképpel kezdett el foglalkozni. Most Bázelben dolgozik, van több olyan kollégánk is, aki az ő munkacsoportjában tevékenykedik, számos közös közleményünk is született. Reméljük, hogy a közeljövőben a közösen kifejlesztett szemészeti-genetikai készítményt is tudjuk majd alkalmazni.
HáziPatika.com: Pályája során ön is megfordult külföldi klinikákon, milyen tapasztalatokat szerzett?
N.Z.Zs.: Ezek viszonylag hosszabb távú ösztöndíjak voltak. A pályám elején Finnországban töltöttem el két hónapot, majd Németországban. Oda azért mentem, mert 1992-ben elkezdtem refraktív sebészeti műtéteket végezni – ezzel a szemtörési hibákat lehet műtétileg korrigálni, itthon hozzánk került először erre alkalmas lézerkészülék – és a használata során érdekes megfigyelést tettem. Feltűnt, hogy három páciens hónapokkal a jól sikerült látásjavító műtét után homállyal, jelentős visszaromlással jött vissza a klinikára. Kiderítettem, hogy mindhármuk napozott vagy szoláriumozott, a helyzetet pedig modellezni szerettem volna állatkísérletben. A németországi kutatási ösztöndíj kapóra jött, de kint nehezen fogadtak el: folyamatosan az ambulanciára akartak beosztani, hiába mondtam, hogy a tudományos munka miatt jöttem, itthon már elég időt töltöttem mind az ambulancián, mind az osztályon. Több hónapomba telt, mire a professzoromat meg tudtam győzni, hogy adjon nekem egyetlen nyulat. A szemét eximer lézerrel kezeltem, utána pedig a szomszédos bőrklinika magyar származású vezetőjével megbeszéltem, hogy az állatot egy vasárnapi napon titokban bevihessem hozzájuk, és egy szelektív ultraibolya kamrában besugarazhassam UV-B fénnyel.
HáziPatika.com: És mi történt?
N.Z.Zs.: Gyönyörű szövettani választ kaptunk. Emlékszem, egy esti megbeszélésen csempésztem be a professzor úr mikroszkópjába, aki kérdőn rám tekintett: mi ez? Mondtam, hogy a nyúl mínusz 5 dioptriás szeme, amit ultraibolya fénnyel besugaraztam. Elmondtam a részleteket, ő pedig nagyon lelkes lett: azt mondta, adnak nekem bármit, amit csak kérek. Rögtön lett negyven nyulam, létrehoztunk különböző csoportokat, tökéletes szövettani válaszokat kaptunk. Sikerült bebizonyítanunk, hogy a lézeres műtétek után 3-6 hat hónapig – amíg tart a sebgyógyulás – UV-szűrős napszemüveget kell hordaniuk a betegeknek. Az eredményeinket német, amerikai és magyar szaklapokban publikáltuk, máig ez az egyik legidézettebb munkám, megkaptam miatta az egyik legmagasabb presztízsű kutatási díjat is. A felfedezéssel indult el a szakmai pályafutásom, az eredményekből és egyéb refraktív sebészeti témákból megírtam a PhD munkámat is. Öt évvel később habilitáltam, majd azzal szinte egy időben – még 2004-ben – megszereztem az akadémiai nagydoktori címet is.
HáziPatika.com: Ott mi volt a témája?
N.Z.Zs.: Az is a refraktív sebészethez kapcsolódott, elsősorban a szaruhártya gyógyulásáról és a különböző kezelési módokról szólt. Nagy tapasztalatom volt, mert az eximer lézerkezelés minden formájával foglalkoztam, gyakorlatilag elsőként Magyarországon.
HáziPatika.com: Volt olyan műtét is, amit nem csak itthon végzett elsőként, hanem világszinten is.
N.Z.Zs.: Ez a femtolézeres hályogműtét volt 2008-ban, aminek külön története van. Juhász professzorral, aki fizikus, New Orleansban találkoztam, amikor egy kongresszusi buszra vártunk. Elmesélte, hogy épp egy új egy lézertípuson dolgozik, amivel valószínűleg lehet majd szemlencsét operálni. Megkérdezte, lenne-e kedvem kipróbálni. Azonnal igent mondtam. Az élet ment tovább, másfél-két évig nem történt semmi. Aztán egyszer csak megérkezett a lézerkészülék, pont akkor, amikor a két szemészeti klinikát Budapesten épp összevonták, a felújítások miatt szinte minden szét volt verve. Kalandos úton ugyan, de lett helye a gépnek.
HáziPatika.com: Az első műtét hogy sikerült?
N.Z.Zs.: A hályogműtétet lépésről lépésre végeztük, először egy kerek nyílást készítettünk a szemlencse elülső tokján. Ehhez tudni kell, hogy a hőskorban a gépekbe még nem voltak beépítve a speciális mérőműszerek, így mindent kézi módszerekkel és külön műszerekkel kellett ellenőriznünk. Féltem, de már az első beavatkozás jól sikerült, szép nyílást készítettünk a szemlencse elülső tokján. A második lépés az volt, hogy a szemlencsét a nyíláson keresztül feldaraboltuk, az is jól ment. A harmadik feladat a szaruhártya sebének elkészítése volt, ami nem ment könnyen, mert a seb sokkal centrálisabb volt, mint ahogyan azt vártuk. Az újratervezésre ráment nagyjából fél-háromnegyed évünk, de végül sikerült mindent megoldanunk. Hatalmas siker volt, és úgy, hogy annak egyetlen beteg sem látta kárát. Az eredményekből 20-25 közleményünk készült, Amerikában is felfigyeltek rá.
HáziPatika.com: Azóta rengeteg szürkehályog-műtétet végzett, de látásjavítóból még többet: láttam egy statisztikát, amiben az szerepelt, hogy 25 ezer refraktív sebészeti műtéten van túl.
N.Z.Zs.: Van az már 30 ezer is. De ez nem csak az én érdemem, ez csapatmunka: ha a beteget jól kivizsgálják, a számítógép paneljébe pedig minden adatot jól írnak be, akkor ezek a műtétek nagyon gyorsak, gyorsabbak, mint a hályogműtétek. Itt egyszerre mindkét szemet lehet kezelni, nem kell hozzá 10 percnél több. Így lehet ilyen magas számot elérni.
HáziPatika.com: Angliában szemészeti plasztikai sebészetet is tanult, olyan műtéteket is végez. Ezekről mit kell tudni?
N.Z.Zs.: A szemhéj közel van a szemhez, a védőszerve, megereszkedése pedig olyan mértéket is ölthet, hogy nem lehet kinyitni a szemet. Szeretem ezt a műtétet, mert kreatív. Segítségével lehetetlennek tűnő dolgokat is meg lehet oldani, egy lógó szemhéjből is lehet szépet varázsolni.
HáziPatika.com: Sok operációt végez, de egyetemi tanárként is aktív, 2013 és 2020 között dékán is volt az Egészségtudományi Karon.
N.Z.Zs.: Ezt megelőzte, hogy közel három évig dékánhelyettes voltam az általános orvoskaron. Aztán amikor az Egészségtudományi Karon – az egyetem második legnagyobb egysége 3500 diákkal – nyugdíjba vonult az előző dékán, felkértek az ottani feladatok ellátására. Náluk a szemészeti klinikai ismeretek tanszéket már korábban is vezettem, dékánként pedig sok új dolgot sikerült bevezetnem. Ilyen volt például a hang-, beszéd- és nyelésterapeuta képzés. Az ilyen szakemberek a stroke utáni rehabilitációban töltenek be fontos szerepet. Emellett elindítottuk az egészségügyi tanárképzést is. Development in Health Sciences címmel lett egy kari alapítású, angol nyelvű újságunk is, ami az egészségtudományok, valamint az ahhoz kapcsolódó egészségügyi ellátások területeiről – például dietetika, optometria, ápolás, fizioterápia, szülészet és népegészségügy – közöl kéziratokat. Új képzéseket indítottunk angol nyelven, megalapítottuk az Egészségtudományi Doktori Iskolát is. A szemészethez 2020-ban tértem vissza.
HáziPatika.com: Ott az oktatásban ma is részt vesz, foglalkozik orvoshallgatókkal, szakorvosjelöltekkel, jelen van a doktori képzésben is.
N.Z.Zs.: Nagyon szeretek tanítani, mert lehet vele kapcsolódni az új generációkhoz. Korábban klasszikus tantermi előadásokat és gyakorlatokat tartottam, de később átszerveztük: ma az orvosi karon főleg kiscsoportos gyakorlataim vannak. Ezeken elsősorban betegeket mutatunk be, a hallgatók a segítségükkel tudják gyakorolni a vizsgálatokat. Emellett persze szükség van a szemináriumi foglalkozásokra is, mert nagyobb áttekintést adnak egy-egy témáról: az orvostanhallgatók ezeken tudhatják meg, hogy egy adott betegségnek milyen tünetei és kezelési lehetőségei vannak, hova küldhetik a betegeket. Mert van, amit itthon is kiválóan tudunk kezelni, de van, amivel külföldre kell menni. Fontos a posztgraduális képzés is, amit a szakorvosjelölteknek tartunk, és minden évben vállalok egy-két PhD hallgatót is. Őket már csak irányítani kell, segíteni nekik abban, hogy a kutatási tevékenységüket milyen irányba fejlesszék.
HáziPatika.com: Rengeteg díjat kapott, melyikre a legbüszkébb?
N.Z.Zs.: Talán a Casebeer-díjra, amit 2012-ben kaptam a Nemzetközi Refraktív Sebészeti Társaságól és az Amerikai Szemorvostársaságtól a kutatás és innováció terén elért eredményeimért. Boldog vagyok, ha kapok egy-egy elismerést, de a díjakért sosem tepertem: azt gondolom, hogy ha valaki valamit jól csinál, akkor azok érkeznek maguktól. Az is nagy elismerés számomra, hogy több ország nagykövete – olyanoké, ahol amúgy nagyon jó szemészet – is nálunk végeztette a szürkehályog-műtétjét.
HáziPatika.com: Az életrajzát olvasva feltűnt, hogy 2012-ben az Indiai Szemorvostársaság is kitüntette. Hogy keveredett oda?
N.Z.Zs.: Meghívtak egy bemutatóműtétre, amit Live Surgerynek, vagyis élő sebészeti közvetítésnek neveznek. Persze kellett tudományos előadást is tartanom, de a lényeg az előbbi volt. Az operációt egy állami kórházban végeztem, ami kevésbé felszerelt, mint a magánintézmények. Amikor megérkeztem, a nyílt folyosón, tömegben, 35 fokban, nagyjából 5 méterről megmutatták, hogy kit fogok operálni, de még réslámpás vizsgálatra sem kaptam lehetőséget. Csak betereltek a műtőbe és megmutatták, melyik székre üljek, és már kezdenem is kellett a műtétet, amit több ezren nézték élőben. Jól sikerült minden, emiatt kaptam a díjat.
HáziPatika.com: Gyakran tart ilyen bemutatókat?
N.Z.Zs.: Külföldön körülbelül 5 alkalommal tartottam ilyet, itthon pedig 6-8 alkalommal. A legizgalmasabb az volt, amikor az első femtolézeres hályogműtétet mutattam be az Európai Szürkehályog és Refraktív Sebészeti Társaság bécsi kongresszusán. Az operációt műholdon át közvetítették Budapestről, ahol az előadóteremben nagyjából háromezren ültek. Nagyon izgultam, mert ha bármit elrontok, akkor egyrészt lehúzzák magát a módszert, másrészt engem is, mint sebészt. De szerencsére jól ment minden.
HáziPatika.com: Mi a helyzet a gyerekeivel, ők követték az orvosi pályán?
N.Z.Zs.: A nagyobbik lányom most lesz 30 éves, ő belgyógyász, itt dolgozik a szomszédos klinikán, a kisebbik közgazdász, ő más területet választott. Most itthon van, de amúgy Amszterdamban tanult.
HáziPatika.com: Mit tesz, ha van egy kis szabadideje? Vannak hobbijai?
N.Z.Zs.: Ha van időm, akkor szeretek kertészkedni. A sövénynyírás és a fűnyírás például azért jó, mert látványos és gyors az eredménye. Érdekel az építészet is, olyannyira, hogy amikor a klinikát felújították, követtem az eseményeket, „ellenőriztem” a munkát. A dékánságom végén én irányítottam az Egészségtudományi Kar Vas utcai új egységének építését is. Egy letisztult formavilágú, ötemeletes oktatási épületet hoztunk össze az építészekkel és a kivitelezőkkel, nemrég készült el, hamarosan a hallgatók is birtokba vehetik. Szeretek fényképezni és utazni is, nagy álmom, hogy eljussak egyszer Új-Zélandra.
Legjobban: