Az aranyér érzelmi hatásai

A legtöbben kínosnak, szégyenletesnek érzik aranyeres problémáikat, ezért gyakran még legközelebbi hozzátartozójukkal sem szívesen beszélnek erről. Nem ritka, hogy a betegek éveken, akár évtizedeken át maguk kezelgetik panaszaikat, és csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már tarthatatlanná válnak a tünetek. Nem véletlen a nagyfokú tartózkodás, hisz olyan intim testrészről van szó, amelyet legszívesebben elrejtenénk.

Sokan úgy vélik, hogy a vizsgálat túlzott kitárulkozással jár. Rettegnek a kiszolgáltatottságtól és a megalázottságtól, attól, hogy szégyenteljes helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor sokakat frusztrál az is, hogy olyan intim kérdéseket tesznek fel nekik, amelyekre nem szívesen válaszolnak.

Győzzük le félelmeinket és forduljunk orvoshoz!

A legtöbben, ha már elhatározásra jutottak, eldöntötték, hogy orvoshoz fordulnak, átlépnek egy képzeletbeli gátat, ahol már inkább a vizsgálattól való félelem dominál. Sokan ódzkodnak attól, hogy a vizsgálat előtt beöntést kapnak, ami kínos szituációhoz vezethet. Az orvosok azonban fel vannak készülve minden eshetőségre.

Talán egyetlen szakorvosi vizsgálattól sem félünk annyira, mint a proktológusitól, pedig az aranyeres panaszok súlyosabbá válásakor (és a későbbi szövődmények elkerülése érdekében) minél előbb érdemes szakembert felkeresni. Hogyan történik az aranyérvizsgálat?

Beöntésre általában csak akkor van szükség, ha a végbél felsőbb szakaszát kell vizsgálni, ahol erős a székletszennyezettség, de semmi komoly és szörnyűséges dolog nem következik ebből. A proktológus végbélbetegségeket gyógyít naponta húsz-harminc alkalommal. Nem szabad és nem érdemes szégyenlősségből elhallgatni a betegséggel kapcsolatos tüneteket, panaszokat. Nyugodtan megnyílhatunk az orvosunknak: könnyebb lesz.

Ne rettegjünk a diagnózistól – vegyük kezünkbe a sorsunkat!

Az érintett sokszor úgy érzi, még ráér orvoshoz fordulni, lehet még házi praktikákkal kezelgetni a problémát. Sokakat szorongással tölt el az a gondolat is, hogy a vizsgálat során nem aranyér lesz a fődiagnózis, hanem valamilyen rosszindulatú daganatos elváltozást találnak. A rossz hírtől tartva pedig sokan inkább struccpolitikát folytatnak. Homokba dugják a fejüket: lesz, ami lesz! Ám ez rossz megközelítés, hisz jobb minél előbb átesni a vizsgálaton, megkönnyebbülni, mint folyamatosan rágódni a problémán. De ha esetleg rossz híreket is kapunk, vigasztaló lehet, hogy időben cselekedhetünk, a gyógyítás minél előbb megkezdhető!