Az első porcelánból készült bidék bő egy évszázaddal ezelőtt készültek el Európában, Magyarországon azonban csak az ezredforduló környékén jelentek meg nagyobb számban. Itthon még mindig nem számít alapfelszereltségnek, annak ellenére sem, hogy használatuk kifejezetten hasznos az egészségmegőrzés szempontjából. Székeléskor ugyanis számos baktérium távozik a bélsárral együtt, amelyeket, ha nem távolítunk el maradéktalanul a végbél környékéről, könnyedén fertőzéseket okozhatnak. Akármilyen gondos a vécépapír használat, az mégsem képes helyettesíteni az alapos lemosást.
Érthető okokból nagy aggodalommal tölthet el minket, ha székelés után vért fedezünk fel a vécépapíron. A jelenség mögött több betegség is meghúzódhat. Mutatjuk, melyek a leggyakoribb kiváltó okok.
A bidéhasználat kiemelten fontos a népbetegségnek számító aranyér esetében is: nemcsak a kezelés során, hanem az állapotromlás megelőzésében is komoly szerepet játszhat. Szintén érdemes kiemelni a nők esetében a menzesz időszakát. A távozó menstruációs folyadék miatt megnő a fertőzésveszély, amelyet az alapos mosakodás nagyban képes csökkenteni. Szerencsére a bidés vécéülőkéknek köszönhetően ezek a praktikus tisztálkodási eszközök ma már a kisebb lakásokban is beépíthetőek, így helyhiány miatt sem kell feltétlenül lemondani róluk.
Lépésről lépésre
A bidé használata kifejezetten egyszerű, azonban érdemes betartani néhány alapvető szabályt. A hagyományos bidék esetében javasolt a székelést követően a nagyobb szennyeződésektől még a vécén megszabadulni. Ezt követően óvatosan állítsuk be a bidén a megfelelő víznyomást. A hőmérsékletet érdemes először mindig biztonságosan alacsonyabb hőfokra állítani, használat közben pedig óvatosan emelhetünk rajta, így elkerülve az intim testrészek leforrázását. A bidére kétféle módon is ráülhetünk: a szabályozóval háttal vagy szembe fordulva is. Bármelyik pozitúrát választjuk, használat előtt fontos meggyőződni arról, hogy a ruházatunk biztonságban van, és nem fog átnedvesedni.
A sima, vizes öblítés mellett használhatunk különböző tisztálkodószereket is. A lúgos kémhatású, irritáló hatású szappanokat tanácsos mellőzni, helyettük inkább érdemes előnyben részesíteni a kifejezetten intim területekre alkalmazható változatokat. Az alapos lemosást követően zárjuk el a vízsugarat, majd törölközzünk meg óvatosan puha, száraz törlőpapírral vagy törölközővel. Amennyiben hagyományos törölközőt választjuk, gondoskodjunk annak folyamatos cseréjéről, illetve arról, hogy ne használjuk másokkal közösen. Érdemes megemlíteni, hogy már elérhetőek olyan bidék is, amelyek szárító funkcióval rendelkeznek. A műveletet mindig alapos kézmosással kell zárni. Ha pedig aranyeres panaszokkal küzdünk, a megtisztított terület kiváló lehetőséget nyújt a végbélkrémek, illetve kúpok használatára.
Aranyérbetegek számára kiemelten ajánlott
Aranyérbetegség esetén kiemelten fontos a végbél tisztán tartása, már az enyhébb stádiumban is, azonban az előrehaladottabb, gyulladt, vérző csomók esetében különösen nagy jelentősége van, hogy elkerülhető legyen a felülfertőződés. Bidéhasználat után kezelhetjük a végbél környékét különböző fájdalmat, viszketést és gyulladást csökkentő készítményekkel, amelyek fokozzák a sebgyógyulást, a regenerálódást, miközben – például a szuralfát hatóanyagú készítmények segítségével – csökkenthető a kiszáradás és az újabb sérülések kialakulásának kockázata.
Érdemes olyan gyógynövénytartalmú krémeket és kúpokat is alkalmazni, mint például a kamilla, a körömvirág és a varázsmogyoró-levél, amelyek a népi gyógymódok mellett már a hagyományos orvoslásban is nagy szerepet játszanak. Ha pedig a külsőleg alkalmazott kezeléseket növényi eredetű bioflavonoidok családjába tartozó diozminokkal belülről is támogatni szeretnénk, akkor a – patikában szintén vény nélkül kapható – tablettákkal erősíthetjük az érfalakat. A gyorsan felszívódó, szájon át alkalmazható készítmények a gyulladáscsökkentő hatásuk mellett érezhetően csillapítják a kínzó aranyeres fájdalmakat, valamint megkönnyítik a vénák véráramlását is.
