A vény nélkül kapható hashajtó készítményeket széles körben használják székrekedéses panaszok ellen. Ahogy azonban minden gyógyszer, ezek is okozhatnak mellékhatásokat. Hosszú távú használatuk pedig akár komolyabb problémákat is előidézhet – írja a The Conversation oldalán Vincent Ho, a Nyugat-sydney-i Egyetem gasztroenterológus szakorvosa. „Gyakran hallhatjuk, hogy nem jó ötlet hosszú távon hashajtót szedni. Még ha a súlyos szövődmények ritkák is, azért előfordulnak. Éppen ezért huzamosabb ideig csak orvos javaslatára és felügyelete mellett szedjünk hashajtó gyógyszert” – tanácsolja a szakember.
A hashajtók folyamatos alkalmazása
Cikkében Ho doktor rámutat: székrekedés esetén érdemes először életmódbeli eszközökkel megpróbálni enyhíteni a panaszokat, mielőtt hashajtó után nyúlnánk. Az egészséges bélműködéshez elengedhetetlen a kellő rostbevitel, a bőséges folyadékpótlás és a rendszeres testmozgás. Ha viszont ezek önmagukban nem bizonyulnak elegendőnek, akkor valóban szóba jöhet megoldásként a gyógyszer. A hashajtóknak többféle típusa is kapható a gyógyszertárakban, és eleinte érdemes a kíméletesebb fajták közül választani, mint a térfogatnövelő anyagok (rostos hashajtók) és a székletlágyítók. Természetesen az említett életmódbeli tényezők gyógyszerszedés mellett is éppúgy fontosak.
„Érdemes persze legalább háziorvossal egyeztetni, amikor hashajtót kezdünk szedni. A székrekedés ugyanis egyéb, aggodalomra okot adó problémák tünete is lehet, különösen akkor, ha egyéb panaszok is társulnak hozzá, mint például végbélvérzés” – hangsúlyozza a szakember. Ezenkívül az orvosi konzultáció azért is előnyös, mert egyes állandóan szedett gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek a hashajtókkal. E rizikó felmérését, illetve a megfelelő készítmény kiválasztását mindenképpen célszerá szakemberre bízni.
Ami a tartós hashajtóhasználatot illeti, a leggyakoribb félelem, hogy amiatt úgymond ellustulhat a bélrendszer. A köztudatba mélyen beépült felvetés alapja egy 1960-as évekbeli esettanulmány, amelynek alanya négy évtizeden keresztül szedett bélserkentő hatású, stimuláns szereket. A páciens beleinek vizsgálata során az orvosok sejtszintű elváltozásokat észleltek, ami felvetette annak lehetőségét, hogy a hosszas hashajtókúra károsíthatta a bélrendszert, bélrenyheséget előidézve. Későbbi kutatások ugyanakkor nem találtak egyértelmű bizonyítékot ilyesfajta összefüggésre. Ezzel együtt a gasztroenterológus szerint nem árt az elővigyázatosság.
A tartós hashajtószedés kockázatai
Reális kockázat, hogy a gyógyszeres hashajtás idővel hashajtóabúzushoz vezet. Ez főként olyankor fordul elő, ha valaki – helytelenül – fogyókúrás célzattal szed rutinszerűen ilyen készítményeket. Mindez egyrészt olyan panaszokkal járhat, mint a hasmenés, alhasi görcsök, émelygés, hányás és súlycsökkenés. Másrészt megzavarhatja a szervezet elektrolitháztartását. A széklettel ugyanis rengeteg kálium is ürül, az alacsony káliumszint (hipokalémia) pedig izomgyengeséget, szívritmuszavarokat, extrém esetben szívleállást is eredményezhet. A kálium mellett szintén lecsökkenhet a szervezet kalcium- és magnéziumellátottsága. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy hashajtót mindig az orvos által előírt vagy a hivatalos betegtájékoztatóban foglalt módon és adagolásban szedjünk. „A hashajtóabúzus gyakran étkezési zavarokhoz kapcsolódva jelenik meg, ezért fontos, hogy az érintettek mentális egészségét is átfogóan vizsgálják” – mondja a szakértő.
Nagylétszámú brit kutatásokból az is ismert, hogy a rendszeres hashajtóhasználat kapcsolatba hozható a depresszió és a demencia kialakulásának fokozott kockázatával. Ennek pontos oka egyelőre nem tisztázott, de a tudományos feltételezések szerint a hashajtóabúzus negatív kihatással lehet a bél-agy tengelyre, azaz a bélrendszer, bélflóra és a központi idegrendszer közötti kétirányú, szoros kommunikációs csatornára.
