A székrekedés tulajdonképpen a széklet gyakoriságának vagy mennyiségének tartós csökkenése. A hangsúly a tartós kifejezésen van, hiszen azt, ha egyszer-egyszer előfordul, még nem tekinthetjük feltétlenül kórosnak. Mindenesetre rendkívül kellemetlen jelenségről van szó, hiszen az ürítés a kemény széklet miatt fájdalmas lehet, de hasi görcsök és puffadás is társulhatnak hozzá. Becslések szerint a népesség körülbelül ötöde szenved tőle, ráadásul a kor előrehaladtával magasabb a kockázata, így az idősek fokozott veszélynek vannak kitéve.
Mi számít székrekedésnek?
Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert az, hogy kit mi zavar, egyénenként változó. Van olyan, aki már attól is rosszul érzi magát, ha nem tud mindennap toalettre menni, de olyan is, akinek ez fel sem tűnik. Nem mindegy az sem, hogy pontosan milyen az állaga, hiszen minél keményebb, annál nagyobb erőfeszítést igényel az ürítés. Az orvosok azt mondják, normálisnak számít az is, ha napi három, de az is, ha csak heti három alkalommal ülünk a vécére. Mindenesetre, ha utóbbinál is ritkábban ürülnek szervezetünkből a salakanyagok , számolnunk kell azzal, hogy valami baj van.
Mi okozza?
Leggyakrabban a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás áll a háttérben. Pontosabban az, ha rostban szegény ételeket fogyasztunk, és nem is iszunk hozzá megfelelő mennyiségű folyadékot. Ismert hasfogó ételek a sajtok, a rizs, a kakaó, a csokoládé vagy a banán. Általánosságban az sem tesz jót, ha túl sok húst és fehér lisztből készült pékárut eszünk, és kevés zöldséget, gyümölcsöt, valamint teljes kiőrlésű gabonafélét. Ez utóbbiakban olyan ballasztanyagok vannak, amelyek tisztítják a beleket, mivel kitűnő vízhordozók, növelik a béltartalom térfogatát, ráadásul a hasznos bélbaktériumok számára is termékeny táptalajként szolgálnak.
A székrekedésnek pszichés okai is lehetnek, hiszen ha rendszeresen arra kényszerülünk, hogy visszatartsuk a székelési ingert, később már nem reagál megfelelő ritmusban a szervezetünk. Ilyen akkor fordulhat elő, ha elutazunk, idegen környezetbe kerülünk, vagy ha a munkahelyünkön, illetve az iskolában nem megfelelő az illemhely higiéniája, ezért inkább úgy döntünk, hogy csak otthon ülünk rá a vécére.
Számolnunk kell azzal is, hogy bizonyos gyógyszerek is székrekedést okozhatnak. Több altató, fájdalomcsillapító, gyulladásgátló, illetve vérnyomáscsökkentő mellékhatásai között szerepel, de gyakori azoknak a medicináknak a kísérőjeként is, amelyeket Parkinson-kórra vagy a depresszió kezelésére adnak az orvosok.
A székrekedést ajánlott komolyan venni, hiszen hosszú távon lehetnek szövődményei: aranyeret okozhat, de megrepedhet vagy elszakadhat a végbélnyílást alkotó bőr- és izomszövet is.
Mikor szedjünk hashajtót?
Átmenetileg bármikor, amikor úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. Vannak olyan esetek is, amikor az orvosok előre javaslatot adnak a szedésére: például nagyon idős embereknél, olyanoknál, akiknek komoly szívbetegsége van, vagy hasi műtéten estek át. Az ő esetükben ugyanis nem tesz jót, ha erős hasprést végeznek. Mindenesetre az orvosok azt is szokták hangsúlyozni, hogy a hashajtók alkalmazása négy hétnél hosszabb ideig nem ajánlott, hiszen ha addig nem segített, akkor valami olyan krónikus probléma áll a hátterében, amelyet ki kell vizsgálni, és a tüneti kezelés helyett oki terápiát célszerű bevetni. Ugyanakkor olyan esetek is léteznek, amikor a szakemberek kifejezetten tiltják a hashajtókat: például ha valakinek bélelzáródás okozza a székrekedését, az ilyen típusú szerek csak rontanak az állapotán.
Milyen hashajtót válasszunk?
Szerencsére léteznek kíméletes módszerek. Már azzal is komoly eredményeket lehet elérni, ha megnöveljük a rostbevitelt, tehát sok zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Még jobb, ha emellett odafigyelünk a bőséges folyadékfogyasztásra és a mozgásra is, hiszen ezzel rendszeresen átmozgatjuk a beleinket. Ha ez nem elég, próbáljuk ki a népi gyógyászatban is alkalmazott táplálékokat. Az aszalt szilva vagy a lenmag például serkenti az emésztést, de egy-egy kanálnyi olíva- vagy napraforgóolaj is segíthet, hiszen síkosítja a beleket. Ha még ez is kevés, a patikából több más típusú szert is beszerezhetünk.
A helyi hatásúak közül a glicerines kúp a legelterjedtebb, ami a végbél izgatásával váltja ki a székelési ingert. Mivel nem terheli meg a szervezetet, gyerekek és akár kismamák is használhatják. A nem helyi hatású szerek között megkülönböztetünk olyanokat, amelyek a vastagbél perisztaltikus mozgásának előidézésével érnek el eredményt, és olyanokat is, amelyek vizet kötnek meg a bélrendszerben. Az előbbiek közé tartozik például a fenolftalein nevű hatóanyag, vagy a hashajtó teákban is gyakran előforduló szennalevél és kutyabengekéreg. Hátrányuk, hogy csak körülbelül 6-8 óra elteltével fejtik ki hatásukat.
Bizonyos hashajtók lényegében a székletet lágyítják. Ezek a szirupok úgynevezett laktulózt tartalmaznak, nem szívódnak fel, prebiotikus hatásúak, és segédanyagokat sem tartalmaznak. Mivel ugyancsak nem jelentenek nagy megterhelést a testünkre nézve, babák és várandósok egyaránt kaphatják.
