Természetes, hogy időnként borúsabbnak látjuk a világot. Senki sem lehet örökké boldog, hiszen az ember életéhez hozzátartoznak az olyan negatív érzelmek is, mint a szomorúság és a keserűség. Ezek a rossz érzések elmúlnak, amint az azokat kiváltó helyzet rendeződik, és előbb-utóbb visszatérhetnek a mosolygósabb, vidámabb napok. Ha a szomorúság mögött valóban depresszió áll, akkor a helyzet lényegesen komplikáltabb. A klinikai depresszió vagy major depresszív zavar ugyanis jóval több egy rossz időszaknál. Ez egy sokakat érintő mentális betegség, amely kezeletlenül ellehetetlenítheti a normál életvitelt, súlyosan károsítva az életminőséget, és akár egyéb szövődmények forrásává is válhat. Éppen ezért depresszióra utaló tünetekkel feltétlenül javasolt szakembert felkeresni.
Milyen tünetek jelezhetnek depressziót?
Mindenekelőtt érdemes megemlíteni, hogy a depresszió és a lehangoltság szinonimaként történő használata abban a tekintetben akár helytálló is lehet, hogy utóbbi a betegség egyik legtipikusabb, sőt, a diagnózis tekintetében elengedhetetlen tünete. Csakhogy önmagában még nem minden. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által gondozott Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) legfrissebb, ötödik kiadása szerint abban az esetben lehet klinikai depresszióról beszélni, ha az alábbi tünetek közül legalább öt szinte mindennap fennállt egy kéthetes időszakban az érintett személynél.
- szomorúság, reménytelenség, ürességérzet
- csökkent érdeklődés és örömérzet korábban kedvelt tevékenységek kapcsán
- jelentős testsúlycsökkenés vagy -növekedés diéta nélkül, vagy étvágytalanság
- alvászavarok: álmatlanság vagy fokozott alvásigény
- nyugtalanság, ingerlékenység vagy lelassult gondolkodás, amely mások számára is szembetűnő
- kimerültség, erőtlenség
- önértékelési problémák, vagy akár ok nélküli bűntudat
- koncentrációs zavar, határozatlanság, döntésképtelenség
- visszatérő halálgondolatok, akár öngyilkossági gondolatok vagy arra való szándék, öngyilkossági kísérlet
Fontos, hogy a diagnózishoz a felsoroltak közül az első kettő (szomorúság vagy a korábbi érdeklődés elvesztése) közül legalább az egyiknek fenn kell állnia. Ezenkívül lényeges kritérium, hogy depresszió esetén a tünetek súlyosságuknál fogva jelentős stresszt okoznak, illetve akadályként tornyosulnak a mindennapi tevékenységek előtt, legyen szó akár az érintettek társas kapcsolatainak ápolásáról, munkahelyi teendőik ellátásáról vagy életük egyéb területeiről. Egyszersmind a diagnózist felállító szakembernek azt is vizsgálnia kell, hogy a tünetek nem magyarázhatók-e más mentális zavarral, illetve nem valamilyen gyógyszermellékhatás vagy kábítószer-használat következtében jelentkeztek-e.
A depresszió kezelési lehetőségei
Amennyiben tehát a fentebb részletezett tüneteket tapasztaljuk magunkon vagy egy szerettünkön a környezetünkben, érdemes mihamarabb orvoshoz fordulni, akár első lépésként a háziorvosunkhoz. A depressziót ma is számos félreértés és tévhit lengi körül, éppen ezért nagyon fontos leszögezni, hogy a klinikai depresszió egy betegség, amely ritkán javul magától, sőt, kezelés nélkül rendszerint egyre súlyosbodik. Jellemző, hogy a panaszok hetekig, hónapokig tartó epizódokban, vissza-visszatérően jelentkeznek. Eközben viszont éppen a témát övező helytelen sztereotípiák, pontosabban az azokból táplálkozó szégyenérzet sok beteget visszatart a segítségkéréstől. Pedig a depresszió az egyik leghatékonyabban kezelhető mentális zavar: a betegek 80-90 százaléka kifejezetten jól reagál a kezelésekre, de szinte mindenkinél lehetséges valamelyest enyhíteni a tüneteket.
Az orvosi kezelés gyógyszerek alkalmazásán és pszichoterápián alapulhat, függően a tünetek súlyosságától, a beteg kórelőzményeitől és egyéni helyzetétől. Enyhébb esetekben jellemzően nincs szükség antidepresszáns gyógyszerekre, a pszichoterápia ilyenkor önmagában is megoldást nyújthat. Lényeges ugyanakkor, hogy az orvosi kezelés mellett nagy súllyal esik latba a beteg életmódja is. Az olyan általános egészségmegőrzési tanácsok, mint hogy kerüljük a káros szenvedélyeket, törekedjünk a rendszeres testmozgásra, a kiegyensúlyozott és változatos táplálkozásra, illetve a megfelelő alvásminőség elérésére, bizony e tekintetben is nagyon meghatározóak. Ugyancsak hasznos lehet kipróbálni olyan relaxációs technikákat, mint a meditáció vagy a jóga. Hasonlóképpen segítséget nyújthatnak egyes gyógynövények is. Végezetül kiemelt szerepet játszik az is, hogy a beteget a környezete megfelelően támogassa a gyógyulásban.
