Az aranyeres panaszok kezelésénél természetesen elsődleges fontosságú a fájdalom és az irritáció csillapítása – ezt megfelelő kenőcsökkel, krémekkel vagy kúpokkal érhetjük el. Azonban az aranyér kiújulása, esetleg az állapotának súlyosabbra fordulása ellen is tennünk kell. Vagyis meg kell szabadulnunk azoktól a régi, rossz szokásainktól, amelyek az aranyér kialakulásához vezettek, sőt ezeket fel kell váltani olyanokkal, melyek megakadályozzák az aranyér későbbi megjelenését.
Rost és víz
Az első és talán legfontosabb feladatunk az étrend átalakítása. A rostdús, kevés finomított szénhidrátot tartalmazó táplálék megelőzi a renyhe bélmozgást és a székrekedést – ez utóbbi (pontosabban az az erőlködés, amellyel meg kívánunk szabadulni az összesűrűsödött széklettől) tekinthető az aranyér egyik elsődleges okozójának. Az ajánlott élelmiszerek közé tartozik a müzli, a különböző olajos magvak (szezámmag, lenmag, napraforgómag), a búzacsíra, a zöldségek és a héjastól fogyasztott gyümölcsök, a savanyú káposzta, a magas gyümölcstartalmú szilva- és baracklekvár. A hasfogó ételek fogyasztását (banán, kakaó, étcsokoládé) kerüljük.
Ha sokáig kevés rostot tartalmazó étrenden éltünk, akkor a rostban gazdag diéta bevezetése csak lépésenként történjen a gyomorproblémák, a puffadás és a telítettség érzésének elkerülése érdekében. Ha azonban túl sok rostos ételt eszünk megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás nélkül, akkor könnyen több kárt okozhatunk magunknak, mint amennyi haszna a rostos ételeknek van. Fogyasszunk legalább napi két liter folyadékot. A székrekedés legjobb ellenszere ugyanis a víz, mely rendkívül hatékony a széklet lágyításában és a bélmozgás helyes ütemének fenntartásában.
Ha menni kell...
... akkor bizony menjünk! Nincs rosszabb, mint amikor erőszakosan ellenállunk a sürgető kényszernek. Ilyenkor ugyanis nagyobb nyomás nehezedik a záróizmokra, ez pedig hozzájárul a székrekedés (ennek következtében pedig az aranyér) kialakulásához is. Ha tehát úgy érezzük, székelnünk kell, a lehető legrövidebb időn belül menjünk el vécére. Ne erőlködjünk, ne tartsuk vissza a lélegzetünket, és ne üldögéljünk a kelleténél hosszabb ideig a vécén – ha magányra vágyunk, inkább sétáljunk egyet ebédszünetben, a mozgás ráadásul jótékonyan hat a vérkeringésünkre is. Ha úgy érezzünk, nagyon fájdalmas megszabadulni a széklettől, próbáljuk meg megemelni a lábunkat, például egy sámli segítségével. Így ugyanis megváltozik a test, illetve a végbél helyzete és könnyebb lesz az ürítés.
Tiszta ügy
Nagyon fontos, hogy az esetleges fertőzések elkerülése, illetve a fájdalom mérséklése érdekében tartsuk tisztán az anális területet. Vécéhasználat után mossuk meg az altestet langyos vízzel és hipoallergén, bőrkímélő szappannal (ez ne tartalmazzon se színező-, sem pedig illatanyagot); ha erre nincs lehetőségünk, akkor a nedves vécépapír vagy a babatörlőkendő is jó szolgálatot tehet. A durva vécépapírt inkább ne használjuk, ez ugyanis kidörzsölheti, irritálhatja az egyébként is érzékeny területet. A fájdalom enyhítésében és a terület tisztán tartásában a segítségünkre lehetnek a rendszeres ülőfürdők is.
