A világ egyik vagy talán a legtekintélyesebb orvosi folyóirata, a The Lancet vezércikkben hívja fel a figyelmet a húsfogyasztás eddigi gyakorlatának tarthatatlanságára. Az emberek és az általuk elfogyasztott állatok kapcsolatának története kulturális és érzelmi értelemben is rendkívül mélyen érinti az emberiséget. Az emberi történelem összefonódik a fogyasztásra szánt hústermeléssel. A hús - könnyen elérhető fehérjeforrásként - magas táplálkozási értéke miatt az étrend legfontosabb részévé vált. Meghatározója, formálója lett regionális identitásoknak és globális mozgalmaknak. A húsfogyasztás etikusságáról folyó, érzelemmel telített viták soha nem juthatnak a végükre - hacsak az utóbbi időben felfedezett összefüggések nem változtatnak ezen. Az állattenyésztés éghajlatra gyakorolt hatása, valamint a hús okozta táplálkozási és egészségi problémák ugyanis olyan súlyos aggodalomra adnak okot, hogy - mondja a The Lancet - beszélnünk kell róla.
Az egészséges táplálkozás megteremtése fenntartható forrásból sokáig nem számított prioritásnak a legtöbb ország számára. Még a fejlett országokban is csak az utóbbi időben kezdtek el kibontakozni a környezettudatos fogyasztói mozgalmak. A kormányzati erőfeszítések (ha voltak) a magas jövedelmű országokban elsősorban az elhízás megfékezésére irányultak, különösen a cukor- és zsírfogyasztás visszaszorításán keresztül. Hasonlóképpen, a gazdálkodási szokások globális ökológiai fenntarthatósága nem volt a diskurzusok fő témája az elmúlt néhány évtizedben. Csak most kezdjük elővenni a hús szerepét mindkét vitában, és a bizonyítékok arra utalnak, hogy már régóta esedékes volt szokásaink újraértékelése.
A hústermelés negatív hatásai
A hústermelés ugyanis nemcsak azzal rombolja az ökoszisztémát, hogy üvegházgázokat termel, hanem közvetlen hatással van az ivóvízfelhasználásra, a földhasználat megváltoztatására és az óceánok savasodásra is. A Science tudományos folyóirat egyik legutóbbi tanulmánya szerint még a legkisebb hatást gyakorló húsnak is "sokkal nagyobb" a környezeti befolyása, mint a növény- és zöldségtermelés legkevésbé fenntartható formáinak. A népességnyomás növekszik, hiszen 2010 és 2050 között a világ emberi populációja egyharmaddal bővül, ami ki fogja kényszeríteni belőlünk a cselekvést.
A hús körül zajló diskurzus másik fontos elemét a PLOS One cikke foglalta össze, amely a vörös húsra vonatkozó egészségügyi adókat tárgyalja. A tanulmány szerint indokoltak bizonyos kényszerintézkedések, mert a vörös és feldolgozott hús fogyasztása miatt fellépő közvetlen egészségügyi költségek 2020-ban elérik a 285 milliárd dollárt, vagyis a világ bruttó GDP-jének 0,3% -át. Az összes haláleset 4%-át pedig globálisan szintén a vörös vagy feldolgozott hús okozza. Az egyes húsok 2015-ös WHO szerinti besorolását használva a szervezet Nemzetközi Rákkutató Intézete bizonyította , hogy a vörös húsok erősen rákkeltő anyagokat tartalmaznak.
Mit lehet és mit kell tenni?
A The Lancet szerint a kérdés, hogy mit lehet, sokkal nagyobb kihívást jelent, mint hogy mit kell tenni. Mind az egyes államoknak, mind a polgáraiknak arra kell törekedniük, hogy korlátozzák a húsok fogyasztását egészségi és környezeti okok miatt is. Ennek eléréséhez olyan dolgokról is vitát kell folytatni, hogy a vörös és a feldolgozott húsra kivetett adók megváltoztatásának mekkora lehet a szükséges mértéke. Egy nem elég körültekintő intézkedés ugyanis azzal a kockázattal jár, hogy tisztességtelenül érinti azokat, akiknek csak az olcsóbb feldolgozott húsok megvásárlására van lehetőségük. Arra pedig nem lehet tömegeket kényszeríteni egyik napról a másikra, hogy váltsanak át vegetáriánus étrendre: ezen az alapon a vitát sem lehetne lefolytatni. A célzott adózás azonban pozitív eredményeket hozott olyan komoly egészségügyi problémákat jelentő szokások esetében, mint a dohányzás.
A cselekvésnek valószínűleg szélesebb körű, rendszerszemléletű megközelítésben kell megtörténnie, sok rendkívüli nyilvánosságot kapó, tapintatos és kiegyensúlyozott beszélgetéssel a húsról. Ennek részeként tájékoztatást kell nyújtani a kormányzati gazdálkodási támogatások körének eldöntéséről, amelynek eredményeként mind az emberek, mind a bolygó egészének érdekei jobban érvényesülhetnek. A beszélgetéseken érinteni kell számos területet az egyes feldolgozási módszerektől a lassan változó fogyasztói szokásokig és a célzott adózásig. Mert az biztos, hogy egyetlen megoldás nem képes illeszkedni minden ország helyzetéhez. A hús felhasználása ugyan a legtöbb társadalom számára közös pont, de szerepe mindegyikben más, ráadásul mélyen összefonódott a kultúrával.
Tehát az alapkérdés, hogy mennyi egészséges a vörös vagy feldolgozott húsból. Akárhogyan nézzük is, a válasz a bolygó és az egyén számára is az, hogy nagyon kevés . Hogy eljussunk ennek elfogadásához szükség van a kiterjedt vitákra, amelyek lefolytatására már nincs túl sok időnk.
