Azok a skizofréniában szenvedők, akik arról számolnak be, hogy hangokat hallanak a fejükben, az agyuk motoros rendszere által létrehozott „zajos” jelzések eredményeit tapasztalhatják – számolt be a New York University kutatásának eredményeiről az IFL Science.
Több elmélet is létezik a hallucinációkra
Bár nem minden skizofréniában szenvedőnek vannak ilyen hallucinációi, egyes betegek nehezen tudnak különbséget tenni saját gondolataik és a külső hangok között. Ez pedig ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy mentális elbeszéléseik egy részét egy láthatatlan személy mondja.
Korábbi kutatások szerint a probléma az úgynevezett korolláris kisülés néven ismert agyi jelek egy típusával függhet össze, amely egy egészséges embernek általában elnyomja a hangját, amikor beszél. A mostani tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a jelenséget egy másik típusú jel, az úgynevezett efferenciamásolat (EC) közvetíti.
Amikor beszélni akarunk, a motoros rendszerünk egy nagyon pontos jelet generál, amely jelzi, hogy mit akar mondani. Jellemzően ez a jel pontosan a hallórendszeren belüli neuronokat célozza meg, amelyek pontosan tükrözik a személy által kiadni kívánt hangokat
– magyarázza az EC funkcióját a tanulmány szerzője, Dr. Xing Tian. A kutató szerint egyes skizofréniában szenvedő betegeknél előfordulhat, hogy ez a funkció nem tiszta, vagyis „zajos”, ami hallási hallucinációkat okoz. Ezeknél a betegeknél ugyanis a jelek nem célzottan érkeznek a hallási kimenetre, vagyis nem pontosak. Hipotézisük bizonyításához a tanulmány szerzői EEG-vel figyelték 40 skizofrén beteg agyi aktivitását, akiknek a fele „hallja a hangokat”, míg a másik fele nem.
Még ha hallási hallucinációknak is nevezik őket, az ok nem mind a hallórendszerben van. Talán az ok a motoros és a hallás közötti hálózati kapcsolatokban van. Ha igazunk van, akkor a kezelésnek nem mindig a hallórendszert kell céloznia
– mondja Tian.
