Testünk sejtjei állandó változásban vannak: egy részük megújul, míg mások elhalnak. Az új sejtek osztódása során rendszeresen előfordulnak bizonyos hibák (a DNS-állományban fellépő mutációk), amelyeket a szervezetünk ideális esetben észlel és kijavít. Bizonyos daganatsejtek azonban az immunrendszer figyelme alól kikerülve indulhatnak gyors osztódásnak, és idővel daganattá fejlődnek. A korai és pontos diagnózis ilyenkor kiemelt szereppel bír, ebben jelenthetnek nagy segítséget a szűrővizsgálatok, bizonyos esetekben pedig a tumormarkerek vizsgálata is fontos információval szolgálhat. De mik ezek az anyagok, és miért segítenek felismerni a betegséget?
Mi olvasható ki a tumormarkerekből?
A daganatos betegségek felismerésére többféle diagnosztikai eljárást is használnak, fontos szerep jut a klinikai tünetek mellett például a különböző képalkotó eszközöknek ( MRI , CT vagy röntgen), szövettani módszereknek. Bizonyos esetekben pedig az említett tumormarkereket: ezeknek az anyagoknak (többségében fehérjék, illetve hormonok) az aránya ugyanis az egészséges szervezetben szinte alig kimutatható, a rosszindulatú daganatok fejlődésével azonban a szintjük megemelkedhet. Vagy maga a tumorszövet termeli őket, vagy a szervezet daganatnövekedésre adott reakcióját jelentik. Mivel részben vérből, vizeletből vagy szövetből is kimutathatók, egyéb vizsgálatokkal együtt arra használják az orvosok, hogy egyes daganatfajtákat felismerjenek és diagnosztizáljanak, a szervezet valamely kezelésre adott válaszát megjósolják, illetve a daganat kiújulását észleljék.
Bár a tumormarkerek sok esetben megkönnyíthetik az orvos munkáját, önmagukban csak korlátozott eredménnyel használhatóak. Nem minden daganattípusnak van például jellemző tumormarkere, bizonyos típusok szintjét pedig többféle daganat is befolyásolhatja. Ráadásul az sem biztos, hogy a tumormarker megemelkedett szintjét feltétlenül daganat okozza, számos más tényező is hatással lehet rá.
Önmagukban tehát nem lehet ezek alapján felállítani a diagnózist. Az orvosnak szüksége lehet számos egyéb információra, például más laboratóriumi, fizikai, illetve képalkotó diagnosztikai vizsgálatok eredményére. Gyakran vizsgálnak azonban tumormarkereket az alábbi esetekben.
Szűrés
A hagyományos szűrővizsgálatokat ezek a tesztek nem válthatják ki. Néhány vizsgálatot mégis érdemes elvégezni olyan veszélyeztetett emberek szűrésére, akiknek a családjában halmozottan fordul elő rákos megbetegedés, vagy az életmódjuk miatt (például dohányzás, nagyfokú stressz) fokozottan veszélyeztetettek egyes daganatokra nézve. Viszont egészséges embereknél a fenti indokok miatt sem használhatóak 100 százalékos biztonsággal szűrésként, és egy esetleges negatív eredmény sem zárja ki egyértelműen a daganat jelenlétét. A klinikai tünetek figyelembevétele minden esetben elengedhetetlen.
A diagnózis felállítása
A tumormarkerek kiegészíthetik a már említett képalkotó diagnosztikai eszközök eredményét. Az eredményeket együttesen kiértékelve az orvos eldöntheti, milyen típusú daganatról van szó, illetve kizárhat olyan betegségeket, amelyek hasonló tünetekkel jelentkeznek. Léteznek már olyan tesztek is, amelyek a beteg genetikai állományában bekövetkező változásokat követik nyomon, illetve egyszerre több genetikai markert is vizsgálnak. Ezek még pontosabb információkkal szolgálhatnak bizonyos daganatos betegségekről, ugyanakkor a személyre szabott terápiában is fontos szerepük van.
A betegség stádiumának meghatározása és a kezelés kiválasztása
Segíthetnek azt is felismerni, milyen fejlettségű a daganat, illetve átterjedt-e más szervekre. Bizonyos esetekben a tumormarker eredménye alapján az orvos arra is következtethet, hogy mennyire agresszív a daganat és várhatóan hogyan reagál a kezelésekre. Jelenleg is folynak kutatások olyan tumormarkerekkel, amelyek a megfelelő kezelés kiválasztásában is segíthetnek.
A kezelés hatása a szervezetre
A tumormarkerek legfontosabb szerepe az elrendelt terápiák nyomon követésében van. Ha ugyanis a vizsgált fehérje vagy hormon értéke csökkenni kezd, az azt jelentheti, hogy a daganat visszaszorulóban van, a terápia tehát hatásos. Persze ez esetben sem szabad elfelejteni, hogy a tumormarkerek szintjét más tényezők is befolyásolhatják!
Jelezhetik a betegség kiújulását. Hogyha például egy rákos beteg kezelését követően az adott tumort jellemző marker értéke lecsökkent ugyan, de idővel ismét megemelkedik, az jelezheti a betegség kiújulását, vagy áttétek keletkezését is. Hogyha pedig műtét után közvetlenül is magas marad a szintje, az arra is utalhat, hogy nem távolították el teljesen a daganatot.
