A nyirokcsomók a nyirokrendszer részei. Testszerte 5-600 nyirokcsomó található meg, többnyire csoportokba rendeződve bizonyos testtájakon, a központi idegrendszert kivéve. Nagyobb nyirokcsomó-csoportulások találhatóak a nyakon (annak első és hátsó részén, a garat mögött, az állkapocs alatt).
A legjelentősebb nyirokcsomócsoport a hónaljárokban van, ahova a mell egy részének nyirokelvezetése is irányul, így a mellrákok áttétei nagy gyakorisággal itt jelennek meg. Ugyancsak jelentős nyirokcsomócsoport van a mellizmok között és szélénél. A nagy mellizom oldalsó szélénél található a Sorgius-féle nyirokcsomó, amelyre az emlőmirigy kóros folyamatai szintén gyakran ráterjednek. A hasüregben és a mellüregben is több nagy nyirokcsomócsoportot találhatunk.
Az alsó végtagban nagyobb nyirokcsomó-csoportosulások vannak a térdhajlatban, a lágyékhajlatban, a kismedencében. Ez utóbbiak közül a méh melletti kötőszövetes részben találhatók jelentősége, hogy a méhnyak, illetve a méh rosszindulatú daganatai viszonylag korán képezhetnek ide áttéteket. A nyirokcsomó-csoportulások egy része kézzel is jól kitapintható, megduzzadásuk a nyirokrendszer fokozott működését, a szervezet gyulladását jelezheti.Normális esetben, a nyirokcsomók érintésre nem érzékenyek, nem fájdalmasak.
A nyirokrendszer szerepe kettős: egyrészt a nyirokkeringésen keresztül visszavezeti a hajszálerek artériás végén kiszűrődő, és a vénás végen teljes mértékben felszívódni nem képes folyadékot a vénás rendszerbe, másrészt fontos része a szervezet immunrendszerének, mivel sejtjei képesek elkülöníteni a szervezet saját anyagait az idegen anyagoktól, és azokat közömbösíteni, megsemmisíteni.
Ugyanakkor a nyirokereken keresztül könnyen továbbterjednek a fertőzések és a rosszindulatú daganatos sejtek is, amelyek így először az útjukba eső nyirokcsomókat betegítik meg. A nyirokerekben áramló nyirok útjába eső nyirokcsomók egyik funkciója a nyirok megszűrése, a másik a nyiroksejtek termelése. A végtagokból, perifériákból összegyűrő nyirok először az elsődleges nyirokcsomókon halad keresztül, majd több nyirokcsomóból származó nyirokerek újabb - másodlagos nyirokcsomókhoz - vezetődnek el.
A nyirokcsomó-vizsgálat sok mindenre fényt deríthet
A nyirokcsomók mérete 1 mm és 3 cm (nagyjából gombostűfej és olívabogyó) között van, a nagyobbak általában babszem alakúak. Domború szélük mentén lépnek be a nyirokcsomóhoz vezető nyirokerek, az ellenkező oldalon pedig lépnek ki az elvezető nyirokerek. Utóbbin lépnek be és ki a nyirokcsomót ellátó vérerek is. A nyirokcsomónak rostos kötőszövetből álló tokja van, a tokból pedig kötőszövetes gerendák formálódnak. A rostos kötőszövetes tokhoz és gerendákhoz rögzül a nyirokcsomó finomabb kötőszövetből álló alapváza.
A nyirokcsomókban termelődnek nagy mennyiségben a nyiroksejtek, melyek a szervezet kórokozók elleni védekezésében játszanak kulcsfontosságú szerepet. A nyiroksejtek a nyirokcsomókból kikerülve a nyirokereken keresztül a vérkeringésbe kerülnek, majd ezen keresztül jutnak el a testünk különböző részeire. A nyirokcsomókat ellátó ereken keresztül a vérkeringésből újra visszakerülhetnek a nyirokcsomókba. Ezt az utat többször is megtehetik, így "őrjáratozva" a nyirokkeringésen és a vérkeringésen keresztül.
Legjobban: