Amikor nem jön létre a nagy találkozás
Ha egy nő azzal a panasszal fordul orvoshoz, hogy rendszeres nemi élet mellett hosszabb ideje nem következik be terhesség, akkor először a peteérés, illetve a petefészkek működését vizsgálják meg, majd, ha azokkal minden rendben van, a nemi szervek esetleges elváltozásainak, alaki rendellenességeinek néznek utána.
Megvizsgálják, hogy ha létrejön egészséges, érett petesejt, biztosított-e az útja a petevezetőkön át a méh üregébe, illetve hogy van-e mód a hímivarsejttel való találkozásra, a megtermékenyülésre. Ennek ugyanis mechanikus akadályai is lehetnek. A meddőség hátterében igen gyakran találnak ilyen szervi problémákat, amikor valami miatt beszűkült vagy teljesen elzáródott a petevezeték. Az is előfordul, hogy a hímivarsejtek útja akadályozott.
Fontos útvonal
A petevezető (más néven petevezeték, méhkürt) a méhtest két oldalán elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt üreges szerv, két, igen kis átmérőjű, a legszűkebb szakaszán alig egy-két milliméteres cső. A hasüregbe nyíló, szabad szájadékuk kiszélesedik. Az itt elhelyezkedő szálak, az ún. fimbriák terelik a petevezetékbe a petefészek felszínéről kikerülő, érett petesejtet. A petevezetők a méh izomzatán keresztül a méh üregébe nyílnak. A fogamzásban fontos szerepük van, hiszen a megtermékenyülés, vagyis a petesejt és a hímivarsejt találkozása a petevezetőben következik be, majd a már osztódó petesejt a méhkürt nyálkahártyáján található csillószőrök terelő mozgásával kerül a méh üregébe, ahol a nyálkahártyába beágyazódva fejlődik tovább.
Gyulladások következményei
Meglehetősen gyakran előfordul, hogy valamilyen korábbi, nemi úton terjedő fertőzés, petefészek- vagy kismedence-gyulladás szövődményeként kialakuló hegesedés következtében, esetleg korábbi alhasi műtétek okozta összenövések miatt a petevezetékek beszűkültek, vagy teljesen átjárhatatlanná váltak.
Ilyen esetekben megnehezül, vagy éppen teljesen lehetetlenné válik a petesejt továbbítása a méh felé. Ennek egyik következménye, hogy nehezen vagy egyáltalán nem következik be terhesség, a másik, igen veszélyes folyománya pedig a méhen kívüli terhesség bekövetkezte lehet. Ilyenkor ugyanis a kis méretű hímivarsejtek számára még átjárható a petevezeték, a nagyobb méretű petesejt azonban elakad a szűkületében, vagyis a megtermékenyített pete nem jut le a méh üregébe, hanem a vezetékben indul fejlődésnek.
Ha mind a két oldalon elzáródott a petevezeték, akkor a spontán fogamzásra nincs esély. Ha csak az egyik oldalon van probléma, akkor nem kizárt a megtermékenyülés, bár a valószínűsége kisebb. Egyes esetekben van mód a petevezetékek átjárhatóságának műtéti helyreállítására, ha pedig ez nem sikerül, akkor a gyermekáldást a "lombikbébi-program" vagyis az in vitro fertilizáció segítheti elő.
Egyéb mechanikus akadályok
Gyakori terméketlenségi ok az endometriózis, amikor a méhnyálkahártya szövetének darabkái a méhen kívülre jutva a hasüregben, illetve annak szervein, például a petevezetéken telepednek meg, és ott okoznak a havi ciklus hormonváltozásaira reagálva vérzést, görcsöket, összenövéseket stb.
A fogamzás meghiúsulhat a méh állapota, esetleges elváltozásai következtében is. Ez lehet veleszületett rendellenesség (méhsövény, nem kifejlett méhstb.), daganatos elváltozás (jóindulatú mióma vagy rosszindulatú tumor), gyulladás, annak következtében a méhnyálkahártya károsodása vagy egyéb betegség.
Spermiumok viszontagságai
Nemcsak a petesejt, hanem a hímivarsejtek útja is tele van akadályokkal. Nem véletlen, hogy a több milliónyi spermiumból legfeljebb néhány százan jutnak el a petesejt közelébe, és közülük egy termékenyíti meg azt. A férfi szervezetében is lehetnek akadályok a sperma útjában: gyulladás, fertőzés, hegesedés következtében összetapadhatnak a mellékhere-járatok vagy a spermavezetékek is, hasonlóan a női petevezetékekhez. A hüvelyben felfelé haladva a méhnyak fokozott nyákképződése miatt áthatolhatatlanul sűrű nyák, vagy a szokásosnál több immunanyagot tartalmazó nyák is a hímivarsejtek útját állhatja. Előfordul az is, hogy a méhnyakban kifejezetten spermaölő hatású ellenanyagok termelődnek.
A hüvely nyálkahártyáján normális körülmények között jótékony baktériumflóra települ meg, amely segít a kórokozók távoltartásában. Ha ez fertőzés, vagy radikális antibiotikumos kezelés vagy egyéb ok miatt elpusztul, megváltozik a hüvely savas kémhatása, és visszatérő fertőzések okoznak helyi gyulladást. A hüvely gyulladásos állapota szintén akadályozhatja a fogamzást.
