„Mindig lehet valami újat tanulni, és a vadállatok újra meg újra képesek meglepni minket” – idézi a ScienceAlert cikke Jennifer E. Smitht, a Wisconsini Egyetem Eau Claire-i kampuszának biológusát, a Journal of Ethology című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzőjét. Smith és munkatársai immár 12 éve folytatnak megfigyeléseket mókusokkal a kaliforniai Briones Regional Park természetvédelmi területén. Idén nyáron 74 interakciót észleltek kaliforniai földimókusok (Otospermophilus beecheyi) és náluk kisebb termetű pockok között. Ezek közül 31 esetben a mókusok aktívan vadásztak rágcsáló rokonaikra.
Korábban is ismert volt, hogy legalább 30 mókusfaj egyedei szoktak opportunista módon húst fogyasztani, beleértve apró halakat és madarakat egyaránt. Az azonban mindeddig tisztázatlan maradt, hogy ez a viselkedés csupán dögevés vagy aktív vadászat eredménye-e. A mostani tanulmány az első a maga nemében, amely igazolja, hogy bizony a vadászat is elterjedt viselkedés lehet a mókusfélék körében. A kutatók megfigyeltek olyan eseteket, amikor a mókusok lesből támadtak áldozatukra, de ennél is gyakoribb volt, hogy üldözték a pockokat, majd egy alkalmas pillanatban rájuk vetődtek, hogy a nyakuknál fogva vadul rázva őket elharapják a torkukat.
„Eleinte alig hittem a szememnek” – árulta el Sonja Wild, a Kaliforniai Egyetem davisi kampuszának posztdoktori kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Saját bevallása szerint szkeptikus volt, amikor egyik hallgatója azzal kereste meg, hogy vadászni látott egy földimókust. „Amint aztán egyszer magam is szemtanúja voltam, már szinte mindenhol ezt láttam” – tette hozzá. A kutatás során arra is fény derült, hogy a vadászó attitűd elsősorban július első két hetében vált gyakorivá, amikor a helyi lakosság visszajelzései szerint eleve nagyon elszaporodtak a környéken a pockok.
