A Vöröskeresztet 1859-ben alapította egy svájci üzletember, Henry Dunant, aki a solferinói csata után érkezett az olasz kisvárosba. A csatában mintegy 40 000 katona halt vagy sebesült meg, és ezeket a katonákat alig látta el valaki, a szenvedésüket senki nem enyhítette.
Dunant a szomszédos falu lakosaiból önkéntes segélycsapatokat szervezett, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül vettek részt az ápolásban, segítségnyújtásban. Dunant ennek az élménynek a hatására hozott létre egy olyan szervezetet 1863-ban, melynek elsődleges feladata a harctéren megsebesült katonák ellátása önkéntesek bevonásával lett. A Vöröskereszt azóta világméretű mozgalommá nőtte ki magát, mely évente közel 160 millió ember életét könnyíti meg valamilyen módon.
1863-ban alapították Genfben. A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Föderációját (IFRC) 1919-ben alapították, és napjainkban ez koordinálja a 188 nemzeti tagszervezetet. Ezek szinte minden országban megtalálhatóak, ott önállóan működnek, és a helyi sajátosságoknak, igényeknek és lehetőségeknek megfelelő munkát végeznek. Az ICRC és az IFRC eddig háromszor kapta meg a Nobel-békedíjat.
A Mozgalom működését hét alapelv határozza meg: az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság, a függetlenség, az önkéntesség , az egység és az egyenlőség. A Mozgalom legfontosabb célja, hogy vallási meggyőződésre, rasszra, nemzetiségre, osztályra vagy politikai nézetekre való tekintet nélkül minden rászorulónak, szenvedőnek segítséget nyújtson, megóvja az emberi életet és egészséget, biztosítsa az embereknek kijáró tiszteletet, csökkentse és megelőzze az emberi szenvedést.
Ezeknek az alapelveknek megfelelően az ICRC legfontosabb feladata a fegyveres konfliktusok áldozatainak a támogatása, az életük és a méltóságuk védelme, többek között a harcokban megsebesültek ellátásának megszervezése, a hadifoglyokkal való megfelelő bánásmód ellenőrzése, a fegyveres konfliktusokban eltűntek felkutatása, a civil lakosság védelmének és ellátásának megszervezése, illetve a közvetítés a szembenálló felek között.
A helyi szervezetek munkáját nagy mértékben befolyásolják az adott ország törvényei, illetve az igények és a lehetőségek. A szervezetek feladatai közé tartozik például a katasztrófahelyzetekben való segítségnyújtás, a szociális segítségnyújtás, az oktatás (például elsősegély-ismeretek oktatása), a elsősegélynyújtás és mentőszolgálat, a véradás megszervezése, a keresőszolgálat (melyben a háborúkban, természeti katasztrófákban eltűnt embereket kutatják fel, de üzeneteket is közvetítenek olyan esetekben, amikor más kommunikációs lehetőségek nincsenek).
A helyi szervezetek bizonyos helyzetekben más országok szervezeteivel is együttműködhetnek, illetve nemzetközi szinten is segítséget nyújthatnak a rászorulóknak, például nagy természeti katasztrófák idején.
