James Flynn új-zélandi kutató azzal vált híressé, hogy kimutatta: az 1950-es évektől kezdve az IQ az összes fejlődő országban emelkedett. Az életkörülmények, a táplálkozás, az oktatás javulása nagy szerepet kapott ebben. A több mint 30 országból összegyűjtött adatokból származó megállapítást az egész tudományos közösség elfogadta. A 21. század fordulóján azonban megjelent néhány írás, amely az IQ csökkenését jelezte. A cikkek egy részét egy magát "elkötelezettnek" jegyző csoport írta, éppen ezért módszerének objektivitása megkérdőjelezhető: vitatható adatokra támaszkodik, állásfoglalása pedig világosan ideológiai.
Richard Lynn brit pszichológus, aki tanulmányt írt az IQ csökkenéséről Franciaországban, meg van győződve, hogy az intelligencia nem faji és társadalmi hovatartozás szerint változó. Edward Dutton, a tanulmány társszerzője szerint minél intelligensebb valaki, annál kevesebb utódot nemz, és ez évszázadok alatt az általános intelligencia csökkenésével jár. "Elég látni, hogy mi történik a világban, hogy megbizonyosodjunk arról: egyre ostobábbak vagyunk" - mondta Dutton. Csakhogy ezekből csak egyetlen, valóban megfigyelhető tény van: a diplomásoknak összességükben valóban kevesebb gyermekük van. De egy diplomás gyereke nem feltétlenül intelligensebb, mint egy nem diplomásé.
"Az intelligencia örökletessége nem bizonyított: évtizedekig folytak kutatások különböző környezetben nevelkedő ikerpárok tagjairól és fogadott gyerekekről a DNS és a társadalmi környezet szerepére vonatkozóan, de csak annyit sikerült megtudni, hogy ezek kombinálódnak. De hogy milyen folyamatokon keresztül vagy milyen arányban, ez rejtély maradt. Az sem derült ki, hogy a gének szerepe nagyobb lenne, mint a környezeté" - állapította meg a Nouvelobs kérdésére Barbara Demeinex endokrinológus.
A nagy kérdés végül is, hogy mivel lehet helyesen mérni az IQ-t. Ma inkább absztrakt kompetenciánk iránt van érdeklődés, például hogyan, mennyire képes valaki kategóriák szerint csoportosítani bizonyos elemeket. 1900 körül a korszak által igényelt praktikus kérdések domináltak: egy szerszám használata, egy termény-betakarítás megszervezése. Ha akkor megkérdezik egy gyerektől, hogy mi a közös a nyúlban és a kutyában, azt válaszolja, hogy a kutyával vadásznak a nyúlra. Ma a válasz, hogy mindketten emlősök, mert fontossá vált az absztrahálás és a dolgok kategorizálása - legalább annyira, mint használatuk.
Hogyan mérhető, hogy intelligensebbek vagy butábbak leszünk-e az idők folyamán? Flynn hosszú ideje próbál erre választ találni. Végül is oda jutott, hogy "mindenki meg tudja oldani az egyszerűbb feladatokat, legyenek azok logikaiak vagy matematikaiak. A magas IQ-val rendelkezők viszont minden területen a komplexeket is. Ha az IQ általános szintje 50 év alatt emelkedett vagy csökkent volna, ugyanezt a tendenciát észlelhetnénk a komplex kérdéseknél is, de erről szó sincs. Egyeseknél emelkedik, másoknál csökken - a legvalószínűbb, hogy egészében stabil marad."
Forrás: Népszava
