A hetvenes-nyolcvanas évek óta közismert az úgynevezett városi hősziget (Urban Heat Island, UHI) jelensége. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy minél nagyobb egy település, annál melegebb van a beépített területein .
Ez a hasonló fekvésű külterületekhez képest igaz, vagyis azt jelenti, hogy a dombos budai klímát nem a síkvidéki Pestével kell összehasonlítani, hanem mondjuk a Budai-hegység be nem épített térségeivel. A klímaváltozás , a globális felmelegedés hatásait a városokban ez a hősziget jelensége súlyosbítja, aminek súlyos egészségkárosító hatásai lehetnek. Amint erről egy kínai tudósok által készített tanulmány tanúskodik. A távol-keleti szakértők Sanghaj példáján igazolták az UHI és a nyári hőhullámok egymást erősítő negatív befolyását a városlakók egészségére. Megállapították, hogy a kánikulákhoz kapcsolódó halálozás emelkedéséhez vezet a sajátos hősziget-jelenség, amely súlyosbítja a hőség egészségügyi következményeit.
Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) szerint a városi hősziget-jelenség a napközbeni magasabb hőmérséklet, illetve az esti lehűlés lassulása, továbbá a légszennyezés fokozása révén fejt ki negatív hatást az egészségünkre. (Ez utóbbi tényezőt egy sajátos ördögi kör magyarázza: az átlagosnál melegebb városokban fokozódik a légkondicionálás iránti igény, ami így növekvő energiafelhasználáshoz, növekvő légszennyezéshez vezet. A légszennyezés viszont hozzájárul a városi hősziget jelenségéhez.)
A konkrét egészségügyi problémák között az általános komfortérzet romlása, a légzési nehézségek, a kimerültség, a hőguta szerepelnek. Az amerikai hatóság is kiemeli az UHI-nak a hőséghez kapcsolódó halálozás emelkedésében játszott szerepét.
A hősziget-jelenség a nyári hőhullámok idején elsősorban a lakosság legsérülékenyebb csoportjait érintheti: ilyenek a gyerekek, az idősebbek és a krónikus betegségekben szenvedők – írja az EPA. A városokban a talaj menti ózon feldúsulásához is hozzájárul a hősziget-jelenség az amerikai hatóság szerint. Budapesten éppen az elmúlt napokban volt példa rá, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat figyelmeztetett az ózonszint emelkedésére a fővárosi levegőben.
Az amerikai járványügyi központ, a The Centers for Disease Control and Prevention becslései szerint 1979–2003 között a városokban rendkívüli hőhatásnak kitett lakosság körében 8000 idő előtti haláleset következett be az Egyesült Államok területén. Ez nagyobb számot tesz ki, mint a hurrikánok, villámcsapások, tornádók, áradások és földrengések következtében elhunytaké összesen.
A jelenség okait elsősorban a földrajztudósok és a meteorológusok kutatják. Nyáron, a legnagyobb hőség idején a városi hőszigetekben időnként óriási lehet a hőmérséklet-különbség a természetes növénytakaróval borított területekhez képest. Budapesten is több fokot tehet ki nyáron a differencia – derül ki Lelovics Enikő, Pongrácz Rita, Bartholy Judit és Dezső Zsuzsanna egy közös tanulmányából . A városi hőszigetekkel Magyarországon Probáld Ferenc professzor foglalkozott az elsők között, a hetvenes években. A fővárosban is kimutatta ezt a jelenséget, majd később a nyolcvanas években kiderült, hogy a hősziget-hatás tovább fokozódott Budapesten.
A tudósok a világ legnagyobb metropoliszaiban a környező tájakhoz viszonyítva akár 12 fokos különbséget is kimutattak. Az amerikai EPA szerint napnyugta után mértek ilyen differenciát. Ennek következtében a városokban az okoz különösen sok egészségügyi problémát, hogy nem hűlnek le elég gyorsan a beépített területek. Nem véletlen, hogy a tévében a napokban is hallottuk az egyik nyaralótól, hogy azért mentek egy tópartra, mert „menekültek a betonból”, a városból. A kijelentés szakmailag és tudományosan is pontos: a betonnak ugyanis viszonylag nagy a hőelnyelő képessége, és ezért jobban felmelegszik a napsugárzás hatására, mint a többi építőanyag. A beton ugyanis nem veri vissza annyira a napsugárzást . Szintén fontos jellemzője a városoknak, hogy bennük aszfalt fedi az utakat, márpedig ez az anyag is „jobban tartja a meleget”, mint más borítások.
A sajátos beépítés miatt a belvárosokban a legmagasabb a hőmérsékleti különbség, pláne, ha zárt, szűk utcákról van szó. A függőleges falfelületek, a szűk terek akadályozzák a légáramlást, ide-oda verik vissza a sugárzást, amelyet egyes építőanyagok még „magukba is szívnak”, s amikor este „kieresztik” a nap közben eltárolt hőenergiát, ahhoz járulnak hozzá, hogy a városok klímája este sem enyhül sokáig, a hőmérséklet naplemente után sem csökken sokszor a nagyobb településeken.
A városok sajátos térszerkezete miatt a belvárosok magasabb épületei egyfajta burkot is vonnak a település fölé, ilyenkor a szél sem frissíti fel a városi levegőt megfelelően, mintha egy „hőkupola” telepedne a városra. Ez szélirányban még a várostól távolabbi külvárosokra és 10 vagy akár 100 (!) kilométerre lévő külterületekre is kihathat. A városokban kevés a párolgó vízfelület, ez sem enyhíti a mikroklimatikus viszonyokat, az áltagosnál nagyobb felmelegedést. Télen ehhez még a szennyezőanyagok fokozott jelenléte és a fűtési szezon is melegíti a városokat – de ez a mostani kánikulában persze nem sok vigaszt jelent.
A városi hőszigetekről az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján http://www.met.hu/omsz/palyazatok_projektek/uhi/ lehet olvasni, de a legrészletesebb tájékoztatást Unger János szegedi tanszékvezető egyetemi tanár, MTA doktori disszertációjából kaphatjuk. Unger terjedelmes munkája a laikusok számára is érthető, s néhány érdekességet megjegyezhetünk belőle. Így fűtési szezonon kívül a 40 százalékban fásított lakótelepek például igen kedvező értékeket mutatnak „hősziget” szempontjából, azaz még a külterületeknél is jobb idő lehet ezekben a városi zónákban. Tehát megfelelő várostervezéssel lehetne enyhíteni a „hősziget” jelenségén, amelyet Unger Szeged példáján tanulmányozott. (Szegeden is több fokkal lehet melegebb a környező, beépítetlen alföldi tájakhoz képest.)
