Az elsőfokú égési sérülés akár egyetlen néhányszor 10 perces napozás során is kialakulhat. A másod- és harmadfokban égett bőr felhólyagosodik, a hólyagban savós váladék gyűlik meg. A két fokozat elkülönítése orvosi feladat. A legsúlyosabb fokozat már a szövetek elszenesedését jelenti.
A sérülés súlyossága és a beteg ellátása szempontjából az sem közömbös,
hogy mekkora testfelület égett meg. A sérült felszín nagyságát százalékban adják meg, egy tenyérnyi terület a testfelszín 1%-ának felel meg.
Elsősegélynyújtáskor a legfontosabb feladat az égett terület hűtése. Ha lehetőség van rá, erre a legalkalmasabb a hideg, folyó csapvíz. A hűtést a sérüléstől számított 20 percen belül érdemes megkezdeni, és természetesen minél előbb kezdődik meg, annál előnyösebb a hatása. Nagyobb felület esetén először langyos, de fokozatosan egyre hidegebb zuhannyal érhető el igazán jó eredmény. Ez nemcsak a fájdalmat enyhíti jelentősen, hanem a bekövetkező szövetkárosodás mértékét is. Ennek az a jelentősége, hogy amíg a nagyobb kiterjedésű harmadfokú égési sérülés csak plasztikai sebészeti módszerekkel gyógyítható, addig a másodfokú égés esetén nincs szükség bőrátültetésre. A hűtés mellett, főként a nagy kiterjedésű, súlyosabb égés esetén szükség lehet fájdalomcsillapító adására is.
A korábban népi gyógymódként javasolt anyagok, mint például a tojásfehérje, a tejföl, az étolaj vagy a zsír inkább a főzésben kerüljenek felhasználásra! Ezeket a sebre tenni tilos, akárcsak a különböző testápolókat, sebhintőporokat, és a házipatikában is gyakorta fellelhető, más sebek kezelésére egyébként kiválóan alkalmas kenőcsöket.
Az égett seb kezelése sebészi feladat. Az elsőfokú és a kis kiterjedésű, például felfröccsenő zsírtól eredő, másodfokú égésre a már korábban említett hűtés mellett kiválóan alkalmazhatók egyes szabadforgalmú (vény nélkül kapható) patikaszerek. Az ennél súlyosabb esetek már orvosi ellátást igényelnek. Az égett sebet az elfertőződés veszélye fenyegeti, mivel itt károsodik a bőr kórokozók elleni védelme, és a sebből szivárgó sebváladék kiváló környezetet biztosít a baktériumok megtelepedésére és elszaporodására. Ezért ezeket a sérüléseket steril kötszerrel kell bekötni. Az erősen váladékozó sebeket korszerű, nagy mennyiségű váladékot felszívó, speciális kötszerekkel lehet fedni, de a hagyományos gézlap alá is felhelyezhető olyan, vazelinnal és a kórokozók elszaporodását gátló anyaggal átitatott háló, ami megakadályozza a kötszer beleragadását a sebbe, ezzel előzve meg a kötéscseréket kísérő kellemetlen fájdalmakat.
