Vannak felesleges szerveink és testrészeink. Ezek azok!

A testünk nagyon jól megtervezett szervezet, melynél minden testrésznek és szervnek megvan a maga fontos feladata. Azonban vannak olyan szerveink, amelyek nem létfontossátúak.

Mandulák

A mandulák a torokban elhelyezkedő szervek, melyek legfontosabb szerepe, hogy igyekeznek védelmet nyújtani a lenyelt vagy belélegzett kórokozók ellen. Az immunrendszerünkben betöltött fontos szerepük egyik következménye, hogy hajlamosak megnagyobbodni, illetve begyulladni, mely miatt könnyen légzési vagy nyelési nehézségek alakulhatnak ki, de a gyulladt mandulák gócpontok is lehetnek a szevezetben. A mandulákat műtéti úton viszonylag könnyűen, szövődménymentesen el lehet távolítani.

Férfi mellbimbó

A mellbimbónak, illetve a melleknek a csecsemők táplálásában, a szoptatásban van hatalmas szerepe, és bár biológiailag egyáltalán nem kizárt, hogy a férfiak is termeljenek tejet, ez mégis elsősorban az anyák dolga. A férfiaknak azért van mellbimbója, mert minden embrió "nőként" kezdi az életét, a férfias jellegzetességek csak a későbbi fejlődés során alakulnak ki.

Meglepő módon, a magzatoknak nemcsak két, hanem több mellbimbója is van, melyek a hónaljtól egészen a lágyékig megjelenhetnek, ám ezek még a szülés előtt eltűnnek (furcsa és ritka, ha valakinél ezek megmaradnak). Bár a férfiak egészen jól ellennének mellbimbó nélkül, a mellbimbó erogénzónának számít, melynek simogatása, csiklandozása, megérintése fokozhatja a szexuális örömérzetet.

Vakbél

A vakbél, vagy féregnyúlvány a vékony- és vastagbél között elhelyezkedő, nagyjából 9-10 cm hosszú, "zsákutcában" végződő bélszakasz, mely a jobb alsó hasi szakasznál, a csípőcsont környékén található meg. Bár korábban úgy gondolták, hogy a vakbél teljesen felesleges testrész, mely csak bajt okozhat (például akkor, amikor begyullad - ilyenkor nagy fájdalmakat okoz és műtéti úton kell eltávolítani), de az elmúlt évtizedekben publikált kutatások szerint a vakbél tulajdonképpen a jótékony hatású bélbaktériumok raktárja és tenyésztelepe, így sokkal fontosabb szerepe van az emésztésünkben, mint gondoltuk.

Farokcsont

A farokcsont (a többi "felesleges" szervünkhöz hasonlóan) az evolúciós fejlődés egyik maradványa: annak a bizonyítéka, hogy valaha nekünk is farkunk volt. Az embrionális fejlődés során minden emlősállatnak van farka, az emberi embrióknál ez azonban nagyon gyorsan, néhány hét alatt el is tűnik. A farokcsont a gerincünk legvégénél helyezkedik el, és valójában több összenőtt csigolya alkotja. Eredeti funkcióját (vagyis az egyensúlyban, mozgásban való támogatást) rég elveszítette, de izmok tapadhatnak hozzá.

Meglehetősen ritkán, de születhetnek olyan csecsemők, akiknél a farok nem fejlődik vissza a magzati fejlődés során. 130 év alatt mindössze 23 ilyen esetet jegyeztek fel. A farkat műtéti úton el lehet távolítani, és semmilyen módon nem befolyásolta a csecsemők további fejlődését vagy életét.

Szűzhártya

A szűzhártya egy rugalmas membrán, mely körbeveszi vagy részben be is fedi a hüvely külső bemenetét. Rugalmasságának köszönhetően behatolás után akár az "eredeti" állapotára is visszaalakulhat, de át is szakadhat, és részben vagy teljesen el is tűnhet. A szűzhártyát régen a szüzesség egyértelmű jelzőjének tartották, de mivel a betegségektől a sérülésekig sok minden károsíthatja, a szűzhártya és a szüzesség között tulajdonképpen nincs összefüggés.

A szűzhártya biológiai funkciójával kapcsolatban a szakemberek nincsenek egységes állásponton: egyesek szerint csak kulturális jelentősége van, mások viszont úgy gondolják, hogy a szűzhártya segít megvédeni a női szaporítószerveket a fertőzésektől.