Ilyenkor az orvosok általában góckutatásra küldik a betegeket, hogy feltárják, nem valamilyen krónikus gyulladás okozza-e a panaszokat. Sok esetben kiderül, hogy a bajok gyökere a mandulákban van. Az itt zajló krónikus gyulladás során keletkezett káros anyagok a véráram útján távoli szervekhez is eljuthatnak, így újabb betegségekhez - szélsőséges esetben akár szívbillentyű-gyulladáshoz - is vezethetnek.
Ha gócos, ki kell venni
Amikor az orvos felfedezi, hogy a mandulagyulladás nem csak múló megbetegedés, hanem tartósan fennáll, akkor még ma is műtétet javasol. - Ha valakinél ezt a diagnózist állítjuk fel, akkor nincs alternatívája a mandulák eltávolításának, mert továbbra sincs olyan gyógyszer vagy nem műtéti eljárás, ami a krónikusan gyulladt mandulákból újra egészséges szervet csinál - mondja dr. Horváth Tamás fül-orr-gégész szakorvos.
Bár a mandulák fontos szerepet töltenek be a szervezetünk védelmi rendszerében - megszűrik a kórokozókat, mielőtt azok a légutakba vagy a tápcsatornába kerülnének -, ha tartósan gyulladásos állapotban vannak, akkor ezt a funkciójukat nem tudják betölteni. - A mandula felépítése leginkább egy szivacshoz hasonlítható - magyarázza a fül-orr-gégész. - Tele van járatokkal, amelyek gyulladás hatására hegesen beszűkülhetnek, lezáródhatnak, így a normális immunológiai és öntisztuló működésük sérül. A lezárt, nem jól működő járatokban tartós gennyes gyulladás, illetve hártyaszerű baktériumréteg, úgynevezett biofilm alakul ki. Az antibiotikumok az itt szaporodó baktériumokat nagyon rossz hatásfokkal pusztítják, ezért gyógyszeres terápiával végleges gyógyulás nem érhető el. Legtöbbször visszatérő tüszős mandulagyulladás vezet ide, de akár egyszeri gyulladás is tönkreteheti a mandulákat. Nagyon ritkán az is előfordulhat, hogy a beteg sohasem esett át érezhető, klasszikus panaszokkal jelentkező mandulagyulladáson, mégis "gócossá" válik a torokmandulája - valószínűleg különböző mikrofertőzések hatására.
Mindig mérlegelni kell
- Míg régen elsősorban az orvos vérmérsékletére volt bízva, hogy miként ítéli meg a mandulák állapotát, és ez alapján javasol-e műtétet , addig manapság sokkal szabályozottabb keretek között állítjuk fel a diagnózist - hangsúlyozza dr. Horváth Tamás. - A protokollok meghatározzák, hogy körülbelül évi hány mandulagyulladás vezethet krónikus gyulladáshoz. Emellett fül-orr-gégészeti vizsgálat során számos eltérés utalhat rá: például ha a mandula megnyomkodása során híg genny ürül, illetve a megnagyobbodott, heges és tömött állagú vagy a garatizmokhoz kötött mandulák, a mellső garatívek pirossága, és a fehér színű, nagy mennyiségben ürülő, besűrűsödött váladék is a "gócos" mandula jele lehet. Kevés az olyan beteg, akinél habozás nélkül műtétet lehet és kell ajánlani, mert minden szempontból megfelel a krónikus mandulagyulladás kritériumainak. Minden esetben mérlegelni kell, és a diagnózist biztos alapokra kell helyezni, ugyanis a műtét nem veszélytelen. A beavatkozás alatt és a gyógyulási szakaszban néha előfordul vérzés, ami szerencsére nagyon ritkán, de akár életveszélyes is lehet - magyarázza a fül-orr-gégész.
