Rejtélyes reflexeink: mitől nevetünk, csuklunk, tüsszögünk?

Nevetés

A humor kialakulásának pontos folyamatát homály fedi, ám bizonyos, hogy már a kőkorszaki népek életében is jelen volt valamely formában. Darwin feljegyzései szerint egyes őslakosok remekül szórakoztak a környezetükben élő állatok hangjának, mozgásának kifigurázásán, míg egy másik kutatás szerint kezdetben az irónia és az erőfitogtatás eszköze volt a nevetés.

Míg a humorérzék csupán egy- vagy kétéves korra fejlődik ki, a mosoly jóval korábban jelentkező, ösztönös folyamat. Mivel a vak csecsemők ugyanabban a korban kezdik mosolyra húzni a szájukat, mint a többiek, nem utánzó viselkedésmintáról van szó.

Tudta-e? A nevetés tudománya a gelotológia. A gelotológusok a kóros nevetést is vizsgálják, mely az idegrendszer súlyos szervi károsodása következtében jön létre. Ilyenkor rohamszerű nevetés jelentkezik minden kiváltó ok nélkül, és közben a beteg nem él át érzelmeket sem. Nevetés közben a légzés ritmusa, illetve a mell- és a hasüregben uralkodó nyomásviszonyok is megváltoznak. Felpezsdül a vérkeringés , emelkedik a légzés- és a pulzusszám. A folyamat az immunrendszerre is hat: erősödik az immunitás, az úgynevezett természetes ölősejtek száma és az ellenanyagok (immunglobulinok) bizonyos képviselőinek koncentrációja is nő. Kísérletek bizonyítják, hogy a mesterségesen kiprovokált nevetés is jótékony, terápiás hatású, ez a hahota-jóga alapja: a foglalkozás során a résztvevők megpróbálják nevetése bírni a másikat, mely hosszú távon felszabadító, stresszoldó hatású.

Csuklás

A csuklás testünk reflex jellegű megnyilvánulása, mely a rekeszizom önkéntelen, rohamszerű összerándulásával jár. A tüdőbe hirtelen beáramló, nagy mennyiségű levegő lezárja a gégefedőt, ez adja a jellegzetes hangot. Egyes kutatók úgy vélik, ez egy őseinktől ránk maradt, szükségtelen reflex. Mivel a csuklás a gégefedő összehúzódásakor vákuumot hoz létre a mellüregben, szerepe lehet a gégefedőbe szorult étel kimozdításában is.

Más feltételezések szerint a légzőrendszer megerősítését is szolgálja, hiszen már a magzati korban kimutatható ez a reflex. A szakértők két csoportra bontják a csuklás típusait, ezek egyike a magától szűnő csuklás, melyet természetes, mindennapi tényezők is kiválthatnak (pl. a túl sok vagy túl csípős étel, forró vagy jeges ital, izgalom, stressz, nevetés).

A másik csoportba a kóros csuklás tartozik, mely akár napokig, rosszabb estekben hónapokig is fennállhat. Mivel ritka jelenség, a kezelés típusai és hatásai még nem eléggé ismertek. A szakértő szerint a kóros csuklás megállításának egyik lehetséges módja az altatás, ilyenkor előfordul, hogy a beteg a csuklás elhagyásával ébred.

A tüsszentés a légutak védelmét szolgáló reflex

Tüsszentés

Az angol nyelvben elterjedt "God bless you", vagyis "Áldjon meg az Isten" magyar megfelelője egyszerűen "Egészségedre". Egykor úgy tartották, tüsszentéskor a lélek egy pillanatra távozik a testből, ilyenkor gonosz erők szállhatják meg. Egyes ázsiai kultúrákban azonban úgy vélik, a tüsszentő emberre éppen egy szeretett személy gondol, míg Indiában rossz előjelként tekintenek rá.

A tüsszentés valójában a légutak védelmét szolgáló reflex, mely a szilárd részecskék eltávolítására hivatott. Egy gyors kilégzést mély belégzés követ, majd egy intenzív kilégzéssel, igen nagy sebességgel robban ki a levegőáram a szervezetből. A kutatások szerint a kiáramló levegő sebessége akár a 100 km/órát is meghaladhatja, miközben - a köhögéssel szemben - a hangrés mindvégig nyitva marad.

A jelenséget az orrüregbe jutó anyagok (például őrölt bors vagy por) is okozhatják, irritálva az orrnyálkahártyát, de intenzív fény is kiválthatja, ha az ingerli a látóideget. A megfázást kísérő tüsszögés oka pedig az orrüreget bélelő nyálkahártya duzzanata. Az ókori görögök azt gondolták, a tüsszentés profetikus jel az istenektől, a középkorban pedig úgy vélték, akár végzetes is lehet.