Nem minden kövér ember beteg

"Az elhízás világszerte egyre gyakoribbá válik, ami magával vonja a kettes típusú cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri betegségek gyakoriságának fokozódását is" - kezdik a szerzők a cikket. Az általános elhízáson kívül azonban a testzsír eloszlása is befolyásolja a szívbetegségek és cukorbaj rizikóját. A hasüregben felhalmozódó zsír például - melyet a derékkörfogat mérésével becsülnek meg - kockázatosabbnak tűnik az inzulinrezisztencia (cukorbetegség előtti állapot) kialakulása szempontjából.

Dr. Norbert Stefan és munkatársai a Tübingeni Egyetemen 314, 18-69 éves (átlagéletkor 45 év) beteget tanulmányoztak. Mágneses rezonanciás módszerrel mérték az összes testzsírt, a hasi belszerveket körülvevő zsírtömeget (viszcerális zsír), a bőr alatti zsírtömeget. Az inzulinrezisztenciát az orális glukóz tolerancia teszt segítségével állapították meg. Ezek után négy csoportra osztották a résztvevőket: normál súlyúak, túlsúlyosak, kövérek, de még érzékenyek az inzulinra, és kövér betegek inzulinrezisztenciával.

A túlsúlyos és kövér csoportok tagjainál magasabb összzsírtömeget és viszcerális zsírtömeget mértek, mint a normál súlyúaknál, és a két kövér csoport közt nem találtak különbséget. Az inzulinrezisztenciában szenvedő kövér betegeknél azonban több zsírt mértek a vázizmaik és a májuk területén, valamint vastagabbnak bizonyult a nyaki főverőérük fala, mint az inzulinra érzékeny kövéreknél. Utóbbi jelenség az érelmeszesedés korai jele. A kövér, ám inzulinra érzékeny csoport nem különbözött sem inzulinrezisztenciában, sem az érfalvastagságban a normál súlyú csoportnál. Mindezek alapján a szerzők szerint létezik metabolikusan jóindulatú kövérség, mely véd az inzulinrezisztencia és az érelmeszesedés ellen, továbbá az ektópiás (szokatlan helyen - például a májban - jelentkező) zsírlerakódás nagyobb jelentőséggel bírhat, mint a viszcerális zsírtömeg.

Egy másik vizsgálatban Rachel P. Wildman vezetésével a bronxi Albert Einstein Orvostudományi Egyetemen 5 440 egyén testsúlyát és kardiometabolikus eltéréseit (magas vérnyomást, emelkedett triglicerideket és alacsony HDL, azaz "jó" koleszterint) mérték. Egészségesnek tekintették azokat, akiknek nem volt, vagy mindössze egy eltérésük volt, míg metabolikusan nem egészségesnek azokat, akiknél két vagy több eltérést is találtak. A 20 év feletti normál súlyú amerikai felnőttek 23,5 százaléka (nagyjából 16,3 millióan) bizonyult metabolikusan nem egészségesnek, míg a túlsúlyos felnőttek esetében ugyanez a szám 51,3 százalék (körülbelül 35,9 millió). Utóbbi csoportban 31,7 százalék (19,5 millióan) mondhatja el magáról, hogy metabolikusan egészséges. Az eltérésekkel rendelkező, ám normál súlyú felnőttek általában idősebbek, mozgásszegény életmódot folytatnak, és nagyobb a haskörfogatuk is, és a kövér, ám egészségesnek tekintett felnőttek ugyanígy fiatalabbak, fizikailag aktívabbak és vékonyabb derekúak, mint metabolikus eltérésekkel rendelkező társaik.

Forrás:
Medipress hírszolgálat