Nem a sokáig tartó anyatejes táplálás miatt halt ki a neandervölgyi ember: az anyák hasonlóan hosszú ideig szoptatták utódaikat, mint a mai nők. Olasz és német kutatók 40-70 ezer éves tejfogak elemzése révén jutottak erre a következtetésre. Eredményeikről az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmányukban számoltak be. A kutatásban antropológusok, régészek, kémikusok, fizikusok és geológusok is részt vettek.
Nem a túl hosszú anyatejes táplálás volt a gond
A frankfurti Goethe Egyetem munkájának eredménye szerint a kései elválasztás nem járult hozzá a neandervölgyiek kihalásához. A tudósok által vizsgált fogak kémiailag nagyon hasonlítottak a mai kisgyerekekére, ami arra utal, hogy hasonlóan zajlott a táplálásuk és a fejlődésük" - közölte hétfőn az intézmény. A kutatók ezzel megcáfolták azt a más tudósok által képviselt elméletet, amely szerint azért haltak ki a neandervölgyiek, mert az anyák viszonylag sokáig szoptatták gyerekeiket, akik nem kaptak időben elég sokszínű táplálékot az agy megfelelő fejlődéséhez.
A vizsgált neandervölgyi tejfogak négy gyerektől származnak és észak-olaszországi barlangokban bukkantak rájuk. A Goethe Egyetem Geotudományi Intézetének szakértői a fogakat gyantába ágyazva hajszálvékony rétegekre szeletelték. Tömegspektrométerrel stronciumot és kalciumot kerestek bennük, ezek aránya utal ugyanis a táplálkozásra. Más az arány anyatejes táplálásnál, más magoknál, zöldségeknél, gyümölcsöknél, húsnál vagy tejnél - mondta el Wolfgang Müller, a kutatócsoport vezetője. Hasonlóképpen a fák évgyűrűihez, a tejfogaknál minden nap kialakul egy réteg fogzománc, így minden fogon tükröződnek az egyes napok.
Ha a gyereket szoptatják, több lesz a fogakban a kalcium és kevesebb a stroncium. Az elválasztás kezdetével láthatóvá válik a stroncium koncentrációjának növekedése. Ennek köszönhetően a szakértők pontosan meg tudták határozni az elválasztás időpontját: egyéntől függően 3,8-5,3 hónapra tették.
A fogak azonban ennél is többet árulnak el: a stroncium-izotópok aránya információt ad az adott személy élőhelyének talajáról is. A vizsgált négyből három anya élt gyerekével egész életében a régióban, egyikük viszont a várandóssága végén és a szülés utáni első 25 napban nem a fogak lelőhelyén élt. Ez a fog a négy lelet közül a legfiatalabb (40 ezer éves). Másféle táplálkozás és egy hűvösebb éghajlatra való nagy vándorlás nyomati viseli magán.
