Ki ne érezte volna egy forró nyári nap legmelegebb órájában, hogy megáll az idő, és legszívesebben ledőlne szunyókálni egy röpke órácskára? A világ egyes részein mindez bevett kulturális szokásnak számít, ilyenkor általában az üzletek is zárva tartanak. Spanyolországon kívül Latin-Amerikában, Görögországban, Olaszországban, illetve számos ázsiai országban jellemző. Egy friss kutatás szerint, a kulturális okok és a tűző nap elkerülése mellett, egy biológiai adottság is szerepet játszhatott a délutáni alvás kialakulásában.
Tudósok már régóta tudják, hogy a testhőmérséklet szabályozása és az alvásközpont összefüggenek az agyban. Ez egy igen ősi dolog, mert a legyek is hasonlóan vannak vele. Ha túl meleg van, beindul az alvásközpont, ami távol tartja a legyeket a melegtől. Lényegében arra sarkallja őket, hogy keressenek egy árnyékos helyet, és szundítsanak egy nagyot. Ezzel kivédik a meleget és regenerálódnak is, alvás után pedig produktívabbak, kreatívabbak. Ha sikerülne feltárni, hogy a legyeket mi sarkallja erre a viselkedésre, az emberi alvásról is többet tudhatnánk meg. Nem véletlen, hogy agykutatók sűrűn kísérleteznek legyekkel, hiszen a legyek idegpályáit jól lehet tanulmányozni működés közben.
Legyek adták meg a választ
Úgy tűnik, hogy amerikai kutatók most megtalálhatták a kapcsolatot, vagyis a délutáni alvás biológiai alapjait a gyümölcslegyekben. A Northwestern Egyetem neurobiológusainak kutatása a Current Biology nevű folyóiratban jelent meg. E szerint, a meleget-hideget érzékelő és az alvásciklust irányító neuronok között közvetlen neurális kapcsolat van, amelynek működése genetikai hátterű. A kutatók azt találták, hogy a legyek agyában a meleg érzetért felelős idegpályák nagyobb aktivitásánál a délutáni alvást elősegítő idegsejtek tovább maradnak bekapcsolva. Magyarán: ha a hőmérséklet meghaladja a gyümölcslégy számára elviselhető 25 Celsius-fokot, a légy aludni indul.
„Azonosítottunk egy neuron-hálót, amely a meleg-hideg érzet alvásra és aktivitásra gyakorolt hatásának integrációs helye lehet a gyümölcslegyek agyában. Ide futnak be a hőmérséklet érzékelésért felelős idegpályák is" - mondta Michael Alpert, a tanulmány első szerzője, a Gallio laboratórium posztdoktori kutatója. A kutatók szerint, ez a rendszer felelős azért, hogy a meleg érzékelése a déli alvás növekedését eredményezi, ami távol tartja a legyeket a nap legmelegebb részétől. Alpert hozzátette: a legyeknél az alvás nem kulturális, hanem biológiai meghatározottság kérdése, de ezt az embereknél sem szabadna figyelmen kívül hagyni.
