Ügyetlen gyermek szindrómának is nevezik a diszpraxiát , melynek során az idegrendszer ép, ám a mozgás mégsem tökéletes. Ez a gyakorlatban abban nyilvánul meg, hogy a gyerekek nem tudnak célirányos mozdulatokat végezni, a tárgyakat gyakran elejtik, ügyetlenebbek a labdajátékokban is. Előbb-utóbb mindent meg tudnak csinálni, de lemaradásban vannak társaikhoz képest. Gyakorisága 1 százalék körüli, a fiúk körében pedig kétszer olyan gyakori, mint a lányoknál.
Mikor van szükség gyógytornászra?
Elsősorban a közösségbe kerülve tűnhet fel, hogy a gyermek elmarad a társaitól: nehezebben megy neki például az öltözködés, rosszabbul tájékozódik a térben, állandóan kisebb-nagyobb balesetek érik, mivel nincs tisztában teste határaival és a környezete interakciójával. Elsősorban mozgás- és testséma fejlesztéssel kezelhető, amihez gyógytornászra van szükség. Ezek a terápiák fejlesztik a finom motorikát, a szem-kéz koordinációt, a tér-, az irány- és a formaillesztést, a testsémát. Egyben segítenek, hogy az érintettek szociális viselkedése javuljon, erősebb legyen a figyelmük és az önbizalmuk. Ez utóbbi a kirekesztettség miatt lehet fontos, ezeket a gyereket ugyanis gyakran megbélyegzik a társai, mert nem képesek felzárkózni és a közös játékoknál is rosszul teljesítenek.
A diszpraxiás gyermekek ügyetlenebbek a labdajátékokban, ami miatt gyakran kirekesztik a többiek
Kiváltó oka eddig nem egyértelműen ismert, de azt tudják, hogy a probléma lehet genetikailag is öröklött, illetve az agyat érő hatás - például enyhe oxigénhiányos állapot - következménye is. Előbbi esetén a probléma tovább is örökíthető, a háttérben álló genetikai eltérés azonosítása azonban nehézkes feladat.
