A fejre fordított arcokat az emberek többsége nehezen ismeri fel, mert ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy egészként dolgozzuk fel a képet, megfelelően, felfelé fordítva. A testképzavaros betegek azonban az arcokat másképp dolgozzák fel, mert ők túl nagy figyelmet fordítanak az egyes arcvonásokra.
Keith Laws, neuropszichológus professzor szerint a testképzavarban szenvedő betegek kényszeres módon viszonyulnak saját testképükhöz: úgy vélik, hogy külsőjükben valami hiba van. Ezek a személyek gyakran jó megjelenésűek, akik negatív módon viszonyulnak testük valamely jegyéhez, különösen az arcukhoz. A kozmetikai beavatkozásra jelentkezők közel 15 százaléka megfelel a testképzavar diagnózisához szükséges feltételeknek.
A kutatók kimutatták, hogy mivel a testképzavaros személyek nem az egész arcra, hanem az egyes arcvonásokra összpontosítanak, különös képességgel tudják felismerni a hírességek fejre fordított arcképeit; könnyen felismerik például David Beckham szemét vagy Angelina Jolie ajkait. Ezzel szemben nehezen ismerik fel a negatív és fenyegető arckifejezéseket, mert azt képzelhetik, hogy az emberek többsége ugyanolyan kritikus szemmel tekint rájuk, mint ahogyan önmagukat látják.
A becslések szerint a népesség körülbelül 1-2 százaléka szenved testképzavarban. Az ilyen betegek hosszú időt töltenek kényszeres cselekvésekkel, például a tükörképük nézegetésével, álcázó smink feltételével, és önigazolás keresésével külsejükkel kapcsolatban. A professzor és munkatársai most azt vizsgálják, vajon a testképzavaros betegek különleges arcfelismerő képessége felhasználható-e a betegség jeleként, és hogy ez az előny a betegek hozzátartozóiban is jelentkezik-e enyhébb formában.
