Az agysejteknek nem is kell a fejünkben lennie ahhoz, hogy valamit megtanuljanak - állítják egy új tanulmány szerzői.
A Nature Neuroscience ideg- és agykutatási különszámában jelent meg egy új kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány, amely arról számolt be, hogy egy petricsészében életben tartott agysejtek esetében kialakítható volt az időérzék.
A kísérletben patkányagyból nyert neuronok esetében sikerült azt elérni, hogy ezek az agysejtek mind-mind, különböző módon meghatározott időn keresztül bocsássanak ki magukból jeleket. Az időtartamok attól függően változtak, hogy a kutatók mire tanították az agysejteket. A kutatás arra a régi problémára keresi a választ, hogy vajon hogyan képes az agyunk az idő múlását megállapítani. A kutatók elektromos árammal stimulálták a tenyésztett agysejteket, és ezeket az apró elektrosokknak nevezhető ingereket megfelelő időn belül rendszeresen megismételték. A stimulációk gyakorisága 50 és 500 milliszekundum között változott. Kétórányi "betanítás" után a kutatók megvizsgálták, hogyan reagálnak az egyes neuronok egyetlen elektromos stimulusra. Azt tapasztalták, hogy az egyes agysejtek a korábban kapott elektromos jeleknek megfelelően reagáltak az impulzusra.
Az 50 milliszekundumra trenírozott agysejtek éppen 50 milliszekundumon keresztül maradtak aktívak, míg az 500 milliszekundumosok pedig 500 milliszekundumon át. A kutatók úgy fogalmaztak, hogy ezek a neuronok az adott időintervallumra vonatkozóan, amelyre betanították őket, képesek voltak betartani a megfelelő időt, vagyis kialakult időérzékkel rendelkeztek. A tudósok még nem tudják, hogy az időérzék vajon egyetlen agyterület vezérlése alatt áll-e, vagy ez a funkció sokkal általánosabb és az agysejtek kezdettől fogva rendelkeznek ezzel a képességgel. Az új eredmények most éppen ez utóbbi feltételezést erősítik, hiszen az elkülönített neuronok esetében egyértelműen kimutatható volt, hogy rendelkeznek időérzékkel.
