Az őszinte öröm és boldogság pillanatában arcunkra kiülő mosoly legnyilvánvalóbb jelei kétségkívül a száj kétoldalt felkanyarodó sarkai, ez azonban még nem minden. Mint azt Alex Korb idegtudós írja a Psychology Today oldalán megjelent cikkében, a valódi mosoly legalább annyira nélkülözhetetlen eleme az is, hogy a szemünk sarkában megbúvó szarkalábakat a szem körüli izom, az orbicularis oculi meggyűrje, hangsúlyosabbá tegye. Ez jellemzi a Duchenne-féle mosolyt, amely az azt leíró 19. századi francia orvosról, Guillaume Duchenneről kapta a nevét. Érdekesség, hogy egy közelmúltbeli tanulmány is demonstrálta, mennyire fontos szerepet tölt be az említett izom az érzelemkifejezésben. Ha ugyanis szánkat maszkkal takarjuk el, önkéntelenül is kifejezőbbé válik a mimikánk szemünk környékén.
Csakhogy amikor egy fotóstól elhangzik a kérés, hogy mosolyogjunk, esetleg a hagyományos "csíz!" felkiáltással igyekszik szimpatikusabb arckifejezésre bírni alanyát, általában nem Duchenne-féle mosollyal reagálunk. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor csupán udvariasságból mosolygunk rá valakire: ilyenkor pusztán szánkat mozgatjuk, szemeink nem vesznek részt a reakcióban. Magyarán ez egy nem őszinte, mondhatni hamis mosoly – nincs tehát okunk meglepődni, hogy kívülről is annak tűnik.
A őszinte mosoly ráncokkal együtt is szebb
Míg azonban a szarkalábak a valódi mosoly természetes részei, vannak, akik kifejezetten gyűlölik ezeket az apró ráncokat. Olyannyira, hogy botoxkezeléssel igyekeznek megszabadulni tőlük, amelynek során az orvos egy erős idegmérget fecskendez egyes arcizmokba, megbénítva azokat. Korb szerint viszont érdemes óvatosan bánni ezzel a megközelítéssel, mert könnyen kontraproduktívvá válhat. Egy tavaly publikált tanulmány szerint például a botoxon átesett pácienseket többnyire fiatalosabbnak látják mások, de ezzel együtt kevésbé vonzónak is. Ennek szintén csupán annyi az oka, hogy hiába jár együtt némi ráncosodással a szem környékén, az őszinte mosolyt mégiscsak természetszerűleg tetszetősebbnek találjuk.
Mit lehet tehát tenni, hogy a jövőben jobb fényképek készüljenek rólunk? A szakértő azt javasolja, hogy ahelyett, hogy szájtartásunkra koncentrálnánk a kritikus pillanatban, igyekezzünk inkább agyunk érzelmi aktivitását befolyásolni. Keressük az adott szituáció örömteli vagy vicces aspektusait. Ahogy Korb fogalmaz, ne erőltessük a mosolyt, hanem hagyjuk magunkat mosolyogni! Gondoljunk mindarra az örömre, amit az éppen a környezetünkben lévő emberek, vagy az adott esemény nyújt, és csak nevessünk a fényképészre, amint lekattintja a fotót. De akár nevethetünk magunkon is, illetve azon, mennyire abszurd módon nehéz természetesnek kinézni. „Ha megváltoztatjuk az érzelmeinket, az megváltoztatja az agyunkat. Amikor pedig az érzelmeink valódiak, a mosolyunk sem lesz hamis” – hangsúlyozza Alex Korb.
