A történelem során többen is megpróbálták már meghatározni azokat az életszakaszokat, melyeken mindannyian végigmegyünk. Mások mellett Shakespeare és Freud is meghatározott korszakokat, a modern korban azonban már más szempontok alapján sorolják be a különböző életszakaszokat.
A cél nem a teljes függetlenség elérése
Egy amerikai üzletember, Stephen R. Covey 1989-ben a "Rendkívül hatékony emberek hét szokása" című könyvében a fejlődést három szakaszra osztotta: függőség (a gyermekek még gondozóikra vannak utalva), függetlenség (a serdülők és fiatal felnőttek már önállóak), valamint kölcsönös függőség (annak felismerése, hogy a legjobb eredmények elérése érdekében az embereknek együtt kell dolgozniuk a közös elképzelések és célok érdekében, még akkor is, ha ehhez különböző megközelítéseket alkalmazunk) – részletezi az IFL Science.
A függőség és a függetlenség közé még egy szakaszt beillesztett Bob Taibbi klinikai pszichológus, amelyet ellenfüggőségnek nevezett el. A lázadás korszakában ugyanis sok tizenéves hajlamos eltávolodni a szüleitől, és a baráti csoportokat kezdi
elsődleges támaszának tekinteni.
A modell szerint azonban végső soron az egymásra utaltság, a kölcsönös függőség elérése a cél, ami az emberi lét egyik alapvetése. Vagyis az együttműködés, az emberi kapcsolatok, illetve annak a felismerése, hogy ha kell, tudjunk segítséget kérni másoktól. Ez ugyanis nem a gyengeség jele.
