Persze a kialvatlanság rövid távú következményei mindenki számára jól ismertek. Elvégre kivel ne fordult volna már elő, hogy reggel eleve fáradtan keljen ki az ágyból, majd az ásítással dacolva próbáljon megfelelni a szigorú iskolai, munkahelyi elvárásoknak napközben. Bármennyire is kellemetlen azonban ez a helyzet, az sem jó, ha túlzottan rástresszelünk. „Az emberek gyakran aggódnak amiatt (az ágyban fekve), hogy nem tudnak majd eleget pihenni. Ilyenkor fejben elkezdik számolgatni, hogy mennyi időt vehet igénybe a visszaalvás, és hogy mennyi idejük van még hátra, mire fel kell kelniük. Valójában azonban ez még véletlenül sem segíti az elalvást. Minél inkább stresszelünk rajta, annál nehezebbé válik álomba merülni” – idézi a ScienceAlert Spencer Dawson pszichológust, a bloomingtoni Indiana Egyetem kutatóját.
Dawson és munkatársai az álmatlanság miatti aggodalom egy egészen hétköznapi kivetülését vizsgálták: a folytonos óranézegetést, avagy szakmaibb kifejezéssel az időkövető viselkedést. Közel ötezer résztvevő adataival dolgozhattak, akik egy arizonai alvásközpontban töltöttek ki egy kérdőívet az alvási szokásaikról, panaszaikról. A többi között azt kérdezték tőlük, hogy mennyire érzik súlyosnak az inszomniájukat, átlagos milyen időközönként ellenőrzik az időt, miközben próbálnak elaludni, és hogy használnak-e akár vény nélkül kapható, akár receptköteles altatókat. Az adatok elemzéséből kirajzolódott, hogy az óranézegetés kétségtelenül súlyosbítja az álmatlanságot, közvetetten pedig a gyógyszerfogyasztást is növeli. A három változó közül az álmatlanság bizonyult a kiváltó oknak, az altatószedés a következménynek, az időkövetés pedig egyfajta közvetítőnek az előbbi kettő között.
Mindazonáltal önmagában az óra dühös ellenőrizgetése még nem minden, hiszen az abban közrejátszó frusztráció szerepe legalább annyira hangsúlyos a problémában, és éppúgy figyelmet érdemel, hogy le tudjunk számolni az inszomniával. Éppen ezért érdemes szakembert felkeresni, ha hosszú távon is gyakran kapjuk azon magunkat, hogy éberen forgolódunk az ágyban, amikor már régen aludnunk kellene. A kognitív viselkedésterápia, valamint egyéb, érzelmi alapú terápiás módszerek is javulást hozhatnak. Ezzel együtt már az is előnyösen hathat, ha legalább nem nézegetjük folyton az órát az ágyban fekve. „Amit mindenki megtehet, hogy egyszerűen elfordul vagy letakarja az órát az éjjeliszekrényen, leveszi az okosórát a kezéről éjszakára, és a telefonját is félreteszi. Így egész egyszerűen nem lesz min nézegetni az időt” – mutatott rá Dawson. A kutatás eredményeit részletező tanulmány a The Primary Care Companion for CNS Disorders című folyóiratban jelent meg.
