Az altatóknál a mellékhatások skálája meglehetősen változatos, a nappali álmosságtól és fáradtságtól kezdve, a fejfájáson és szédülésen egészen akár a hallucinációkig, rémálmokig bezárólag, de akár hasmenés és hányinger is tapasztalható.
Kinek tilos az altató?
Éppen ezért légzési elégtelenségben vagy éjszakai, alvás közbeni légzéskimaradásban szenvedők számára az altatók szedése nem javasolt. Alkohol- vagy egyéb függőség esetén szintén ellenjavallt. Amennyiben súlyos máj- és vesekárosodás áll fenn, illetve a beteg idős, csak különös elővigyázatossággal alkalmazhatók az altatószerek, mivel ezekben az esetekben a hatás felerősödésével lehet számolni.
Bármilyen mellékhatás jelentkezése esetén a kezelőorvos felkeresése ajánlott. A rövid hatású altatószerek nem okoznak másnap álmosságot, főként az alvás elősegítésére alkalmasak. A közepes hatásidejű gyógyszerek 5-8 órás alvást biztosítanak, de nap közbeni szorongásoldásra is alkalmazzák. A hosszú hatástartamú altatók viszont akkor alkalmazhatók, ha a beteg éjszaka is többször felébred, rosszul alszik, valamint ha erősebb szorongáscsökkentőre van szüksége.
A barbiturátok hatására az illető ittas benyomást kelt, ügyetlen lesz, agresszívvé, feledékennyé válik, kettős látása lehet. A benzodiazepinek hatása meglassultságban, fáradtságban, labilis hangulatban, ingerlékenységben nyilvánul meg.
Kölcsönhatások
Az altatók más szerekkel is kölcsönhatásba léphetnek, ilyenek lehetnek további altatók, nyugtatók, depresszió elleni szerek, pszichés betegségekre szedett gyógyszerek, bizonyos típusú fájdalomcsillapítók , epilepszia elleni szerek, allergia kezelésére szolgáló úgynevezett antihisztaminok. Ezek a készítmények akár olyan mértékben fokozhatják az altatók hatását, aminek eredményeként életveszélyes állapotok is felléphetnek.
A nyugtatókhoz hasonlóan az altatókhoz is hozzászokik a szervezet, azaz egyre nagyobb dózisokra van szüksége a páciensnek egy bizonyos hatás eléréséhez, és hasonlóképpen, mint az élvezeti szereknél, függőség is kialakulhat. (A hosszú hatású szerekre kevésbé alakul ki függőség, mert azok hosszú idő alatt bomlanak le.) Így az altató gyógyszereket minél kisebb dózisban és lehetőleg csak rövid távon ajánlott alkalmazni. Az alkalmazott dózis és a kezelés időtartamával ugyanis nő mind a fizikális, mind a pszichológiai függőség kialakulásának kockázata. Továbbá, ügyelni kell arra is, hogy egy már kialakult függőség esetén a kezelést nem szabad hirtelen felfüggeszteni, mivel az elvonási tünetekhez vezethet.
Így szokhatunk le
A gyógyszer elhagyásának a helyes módja a dózis fokozatos csökkentése, a szedési alkalmak ritkábbá tétele. Ellenkező esetben megvonási tünetek jelentkezhetnek, többek között fejfájás, szorongás, ingerlékenység, érzészavarok alakulhatnak ki, hallucinációk léphetnek fel. Nem ritkán az érdeklődés beszűkülése, a kezdeményezőkészség csökkenése is tapasztalható. Megvonáskor szorongás, feszültség, alvászavar, néha epilepsziás rohamok lépnek fel.
Minden túladagolásos állapotot csak kórházban, intenzív osztályon kezelnek. A gyógyszer eltávolítására gyomormosást végeznek, közben infúziót kap a beteg. A gyógyszer típusától függően dialízisre is sor kerülhet. A heveny mérgezéses esetek végkimenetele a bejutott gyógyszer mennyiségétől és a felfedezés időpontjától függ. Az esetek egy részében nem sikerül a beteg életét megmenteni.
