Ormos Gábor azon kevesek közé tartozik, aki a medicinának szenteli egész életét. Már tizenkét éves kora óta orvos akart lenni, attól kezdve minden nyáron korának megfelelő kórházi gyakorlaton vett részt. Biológia szakkörbe járt, majd a középiskolai évek során már az Élettani Intézetben végzett kísérleteket. A szívizomban létrejött ionváltozásokat és azok hatásait tanulmányozta. A reumatológia iránti érdeklődés kicsit később, az egyetemi évek alatt alakult ki, harmadéves korától már rendszeresen bejárt az ORFI-ba, majd a diplomaosztó után "ott ragadt", és a mai napig - 36 év elteltével - is ott dolgozik, mint reumatológus. Ezúttal azonban nem az ORFI-ban, hanem egy kicsit csendesebb és kellemesebb helyen, a magánrendelőjében találkoztunk vele.
- Mikor kezdett foglalkozni a mozgásszervi betegségek lelki eredetével?
- Már nagyon régen. Huszonhat évvel ezelőtt jelent meg Császár Gyula könyve a pszichoszomatikus orvoslásról, amelyben nem találtam meg a reumatológiai betegségek lelki vonatkozásait, annak ellenére, hogy fontos lett volna említést tenni róluk. Ekkor született meg az ötlet, hogy írok egy közleményt, amely nem sokkal később napvilágot is látott a Magyar Pszichológiai Szemlében.
- Hogyan kell elképzelni a mozgásszerv és a lélek kapcsolatát?
- Számos modell, lehetőség ismert. Gyakori, hogy a stressz jelenléte először a csuklyásizom és a deréktáji izmok feszülését eredményezi. A túlfeszült izomzat vérellátása, ezzel együtt oxigénellátásai is romlik, így fájdalom jelentkezik. Az egyén olyan testhelyzetre törekszik, amely a fájdalomérzést valamennyire csökkenti. Így egyfajta kóros tartás alakul ki. A csigolyák közül kifutó erek, idegek nyomás alá kerülnek, melyek a súlyos tünetek kialakulásáért felelősek. Előfordulhat, hogy a csigolya becsípődéshez vezető rossz mozdulat rossz hangulatunk következménye, vagy éppen a rossz lelkiállapotunk miatt rossz a tartásunk.
- Milyen gyakran találkozik olyan gerincbeteggel, akinek az alapbetegsége pszichés eredetre, depresszióra vall?
- Saját gyakorlatom azt mutatja, hogy a betegek harminc százalékánál a gerincfájdalom depresszió talaján alakul ki. A szakirodalom szerint a krónikus derékfájósok hatvankét (!) százaléka depressziós.
- A depresszió tehát hajlamot jelent a derékfájás kialakulására?
- Igen. Tizennégy nemzetközi tudományos vizsgálat eredményeit összesítve igazolást nyert, hogy a depresszió hajlamosít krónikus gerincfájdalomra. Természetesen a dolog fordítva is működik, mivel a krónikus fájdalom, szociális nehézségek kialakíthatnak depressziós tüneteket, azonban a kettő egyáltalán nem ugyanaz, így máshogyan kezelendő. Ez utóbbit reaktív depressziónak nevezik.
- Mit tesz akkor, ha betegvizsgálat során kiderül, hogy depressziós tünetekről van szó?
- Rögtön pszichoterápiára irányítom. Emlékszem, amikor 1982-ben először tartottam előadást a lélek és a reumás betegségek kapcsolatáról, valamint arról, hogy a stressz hatására immunrendszeri változások is bekövetkeznek, melyek például kisízületi gyulladásokat eredményezhetnek. Egyenesen meg lettem szégyenítve a kollégák által emiatt. Ugyanis akkoriban az orvostársadalom még nagyon messze állt attól, hogy holisztikusan - azaz az egyén teljes testi-lelki-szellemi egységében - gondolkozzon és gyógyítson.
- Változott a világ valamit azóta?
- Az orvos-irodalmi adatok szerint igen, sőt egyre több kolléga próbál komplex gyógymódot alkalmazni betegein, vagy legalábbis elirányítja a betegeket pszichológushoz, dietetikushoz stb., ha látja szükségét.
- Mi a betegek megítélése manapság a pszichoterápiát illetően?
- Véleményem szerint az emberek még mindig stigmatizálják egy picit, különösen akkor, ha például az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézetet ("a Lipótmezőt") említem. Nem tudják, hogy ott olyan szakemberek is dolgoznak, akik a pszichoterápia különböző módszerei mellett az úgynevezett kognitív terápiával is foglalkoznak. Természetesen ettől eltekintve is van általában ellenállás a pszichoterápiákat illetően.
- Hogyan tudja meggyőzni betegeit a pszichés okokról?
- Vizsgálat közben megkérdezem a betegtől, hogy megfigyelte már, hogy ha idegesebb, akkor jön elő a tünete. Ha a válasz: "jé, igen", akkor már könnyű rávenni, hogy forduljon pszichológushoz, mert különben gerincpanaszai nem gyógyíthatók meg teljesen.
- Térjünk vissza egy kicsit a könyvhöz . Kiknek ajánlja?
- Elsősorban laikusoknak, hiszen a mai világban nagyon nehéz eligazodni. Nem csoda, hiszen lépten-nyomon jelennek meg olyan cikkek, amelyek egymástól teljesen ellentmondó véleményeket közvetítenek a depressziót illetően. Vannak, akik legfontosabbnak a gyógyszeres kezelést tartják, míg mások egyenesen elítélik. Mi az igazság? Attól függ... Könyvemben igyekszem teljes körű tájékoztatót nyújtani, részletezni a gyász, a feledékenység, szorongás és egyéb problémák kapcsolatát a depresszióval valamint kitérni önmagunk gyógyításának módszereire is. Hiszem azt, hogy képesek vagyunk önmagunkat meggyógyítani, ha tisztában vagyunk a saját helyzetünkkel, önmagunkkal.
- Ön hogyan kezeli saját életének stressz helyzeteit?
- Van egy gyönyörű golden retriever kutyám, reggel együtt sétálunk, aztán elmegyek a Lukács fürdőbe úszkálni, ahol találkozom néhány barátommal. Szabadidőmet a családommal, gyerekeimmel töltöm, van egy harminchat éves lányom, két unokám és egy tizenhét éves fiam. Emellett legkedvesebb hobbim a régészkedés, elsősorban a nemzeti múltunk maradványainak keresése.
