A legtöbb emberrel időről időre előfordul, hogy kénytelen valamilyen élelmiszert kidobni a kukába. Ez lehet akár egy csomag lejárt felvágott, egy napokkal korábban megfőzött ételmaradék, ahogy nem ritkán az is megesik, hogy egyszerűen csak „nagyobb a szemünk, mint a szánk”, és a tányérunkról egyenesen a szemetesbe kerül a kiszedett ebéd el nem fogyasztott része. Számos példát lehetne még hozni, ám a probléma súlyát talán jobban szemlélteti az a számadat, mely szerint a világon megtermelt élelmiszerek körülbelül harmadát sosem esszük meg. „Az élelmiszerek előállítása környezetterheléssel jár. Ha pedig ezeket nem fogyasztjuk el, akkor a megsemmisítésük szintén egy rendkívül környezetterhelő tevékenység” – hívta fel a figyelmet Kasza Gyula, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által a hazai élelmiszer-pazarlás visszaszorítása érdekében életre hívott Maradék nélkül program vezetője. Hozzátette, becslések szerint globálisan közel kétmilliárd tonna élelmiszerről van szó évente, amellyel, ha sikerülne valahogyan hasznosítani, egy csapásra fel lehetne számolni az éhínséget a Földön.
Az élelmiszer-pazarlásról tehát egy, a nagyon tág értelemben vett élőhelyünkre is kiható jelenségként beszélhetünk. Ha pedig hozzávesszük, hogy az élelmiszer-hulladék nagyjából egyharmada – Magyarországon mintegy évi 600 ezer tonna – a fogyasztóktól származik, máris látható, milyen komoly felelősségünk van a kérdésben. Emellett pedig a probléma anyagi vonzatait is érdemes számba venni. A Nébih legfrissebb, 2021. év végi felmérése alapján ugyanis az egy főre eső évi élelmiszer-hulladék mennyisége 65,5 kilogramm itthon. Ebből 25,2 kilogrammot tesz ki a pazarlás, azaz az egyébként fogyasztható, de a feledékenységünk, tudáshiányunk, túlvásárlásaink miatt szemétbe kerülő élelmiszerrész. Magyarán ennyi hulladék képződését lehetne megelőzni. A mai – és várhatóan a közeljövőben tovább emelkedő – élelmiszerárakkal számolva mindez körülbelül 35 ezer forint felesleges kiadást jelent fejenként egy évben. Ha felszorozzuk, egy négy-öttagú család esetében közel akkora összeg jön ki, amely már egy párnapos nyaralás árával vetekszik.
Pazarlásunk valós mértékét nehezen tudjuk felmérni
A tavalyi volt a harmadik év, amikor a Nébih célzott felmérést végzett a témában, és mint azt Kasza elmondta, a kutatások talán legfontosabb tanulsága eddig, hogy a probléma többnyire észrevétlenül van jelen az életünkben. A vizsgálatba bevont háztartásoktól az adatgyűjtési időszak előtt minden alkalommal kérnek egy becslést arról, hogy az adott háztartás vajon hány kilogramm élelmiszer-hulladékot termel. Mindez lehetőséget biztosít az összehasonlításra a vélt és valós értékek között, amelyből mostanra kirajzolódik, hogy tízből nyolc válaszadó alulbecsüli a saját éves pazarlását, méghozzá átlagosan 50 százalékkal.
„A jó hír, hogy egyre többen gondolkodnak tudatosan az élelmiszer-fogyasztásról. Itt érdemes kiemelni azokat az időseket, akik átélték a második világháborút követő szűkösebb időszakot. Ők jellemzően sokkal spórolósabbak, még akkor is, ha mostani anyagi helyzetük egyébként megengedné a nagyobb fogyasztást. Emellett egyre jelentősebb réteget képviselnek a fiatalok között is, akik nemcsak a táplálkozás, hanem az élet többi területén is igyekeznek fenntartható életmódot folytatni. Ráadásul ez egy erős véleményformáló réteg. Mindenképpen látszik tehát egy javuló tendencia” – húzta alá a szakember. Kitért rá, a Maradék nélkül program 2016-os indulása és 2019 között négy százalékkal csökkent az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyisége az országban, 2019 és 2021 között pedig azonos mennyiség mellett az élelmiszer-pazarlás aránya csökkent szignifikánsan. A leggyakrabban elpazarolt élelmiszerek listáját jelenleg az ételmaradékok vezetik egy főre levetítve 10,7 kilogrammos értékkel évente. Ezt a friss zöldségek és gyümölcsök követik 4,5 kilogrammal, majd a pékáruk 3,4 kilogrammal. Tejtermékekből ugyancsak nagy mennyiség, 2,4 kilogramm kerül a szemetesbe.
Tippek, hogy csökkenthessük az élelmiszerpazarlást
Amikor más megoldás híján kénytelenek vagyunk a szemetesbe dobni egy élelmiszert, az minden esetben egy folyamat utolsó lépcsője. Ezt fontos hangsúlyozni, mivel a megelőzés érdekében a folyamat több pontján is beavatkozhatunk némi tudatossággal. Kasza Gyula segítségével a felmerülő lehetőségeket vettük sorra a leggyakrabban előforduló hibákból okulva.
A maradéktalan élelmiszer-felhasználás a bevásárlás megtervezésével kezdődik: legalább fejben készítsünk egy listát arról, hogy mit kell pótolnunk a konyhában, mire lesz szükségünk az előttünk álló napok folyamán. Ehhez természetesen elengedhetetlen átnézni a hűtőszekrényt és a kamrát, felderítve a két vásárlás között keletkezett hiányokat. Ellenőrizzük azt is, mely élelmiszereknek közeledik esetleg már a lejárati dátuma, és ezeket pakoljuk előre a hűtőben, nehogy megfeledkezzünk róluk. Mindezt ismételjük meg a fagyasztó esetében is, amely bár egy rendkívül hasznos eszköz az élelmiszermentésben, de fagyasztva sem tárolhatunk időtlen időkig semmit. „Azt javaslom, hogy egy-két hónapnál semmi se maradjon benne tovább. Nemcsak azért, mert elfelejtjük, mit tettünk bele, hanem azért is, mert élő anyagként az élelmiszerek fagyasztott állapotban is változnak, például avasodnak. Hosszú távon tehát nagy mértékben leromolhat az érzékszervi minőségük. Különösen zsíros, olajos ételeket nem érdemes három hónapnál hosszabb ideig fagyasztva tárolni” – emelte ki a szakértő.
„Itt van a szódabikarbóna, fogom, és kisikálom vele a kádat”
Az emberek többsége anyagilag rendkívül nehéz időszakon megy most keresztül: a rezsi- és az élelmiszerárak az egekben, és egyelőre azt sem tudni, mikor áll meg a drágulás. Érdemes tehát ott spórolni, ahol csak tudunk. Jó módszer lehet erre például az, ha a bolti tisztítószerek helyett házi készítésűeket használunk. A váltásnak ráadásul más, fontos előnyei is lehetnek azon kívül, hogy kíméljük a pénztárcánkat.
Vásárláshoz készülődve mindenképpen együnk először valamit, ha ugyanis éhesen megyünk be a boltba, az eredetileg tervezettnél jellemzően jóval több termék kerül a kosarunkba. Emellett az akciós termékekkel is érdemes óvatosan bánni, és mielőtt engednénk a csökkentett árak csábításának, előbb gondoljuk végig, hogy vajon valóban szükségünk van-e az adott élelmiszerre. Csak annyit vásároljunk, amennyi reálisan el fog fogyni. Fagyasztható termékeknél lehetünk bátrabbak, de itt is fontos a fenti szabály, hogy aztán túl sokáig semmit se tároljunk a fagyasztóban.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A főzésnél fontos a szervezés. Minél többen élnek egy háztartásban, illetve minél különbözőbb a napi ritmusuk, általában annál több élelmiszer-hulladék keletkezik. Érdemes ezért a családtagoknak naponta egyszer – legalább egy szöveges üzenetben – röviden értekezniük arról, hogy ki mikor ér haza, együtt fognak-e vacsorázni. Ezáltal elkerülhető, hogy a kelleténél nagyobb mennyiségű ételt készítsünk, megkockáztatva, hogy a maradék felhalmozódjon a hűtőben.
Kisgyerekes családoknál emellett számításba kell venni a kicsik ízlését is, mert mint Kasza fogalmazott, „a gyerek a családban egy kis élelmiszer-hulladék-termelő gépezet”. „Érthető, hogy a szülő szeretné kényeztetni a gyermekét, hogy egyen és fejlődjön. Érdemes azonban a gyereket is bevonni a tervezésbe, amikor már fejlett annyira a tudata, hogy ismeri az ételeket és a rendszert, amely mentén táplálkozunk. Beszéljük meg vele előre, hogy mikor mi lesz az ennivaló. Nyilván ő a kedvenceit fogja csak kérni, sült krumplit ketchuppal, palacsintát, csokoládét. De igyekezzünk minél többféle ízt megismertetni vele. A gyerekek elsőre a legtöbb újdonságot elutasítják. Éppen ezért jótanács, hogy mielőtt elvetnénk bármilyen ételt, legalább öt különböző alkalommal kóstoltassuk meg vele. Ha ötödjére sem eszi meg, akkor valóban ne erőltessük tovább. De az a megfigyelés, hogy sok étel esetében előbb-utóbb megtörik a jég. Ráadásul a gyerekkori ízélmények gyakran visszaköszönnek felnőttkorban, és lehet, hogy akkor már meg fogja szeretni, amit kiskorában elutasított” – hangsúlyozta.
A gyerekeknél érdemes figyelmet fordítani arra, hogy beszélgessünk az élelmiszerpazarlásról, mert ebben a korban még hatékonyan formálható a világképük. Ehhez jó kiindulási alapot nyújtanak a Nébih rövid animációs videói. De azzal is óriási eredményeket érhetünk el szülőként, ha bevonjuk a gyerekeket az ételkészítés folyamatába, egészen a bevásárlástól kezdve.
Szánjunk egy percet a kidobott ételre
Sokat tehetünk a pazarlás megelőzéséért az asztal mellett ülve is. Régi mondás, de hasznos, hogy inkább szedjünk kétszer kisebb adagot, mint egyszer túl nagyot. Igyekezzünk csak annyi ételt szedni a tányérunkra, amennyi biztosan el fog fogyni. Egyrészt azt az ételt egyszer már biztosan felmelegítettük, főként, ha eleve maradékról van szó. Másrészt bele is ettünk, és saját nyálunkban is előfordulhatnak olyan baktériumok, amelyek aztán az ételben gyorsan el tudnak szaporodni. Szervezetünk immunrendszere ezeket a kórokozókat féken tudja tartani, az élelmiszereknek viszont nincs immunrendszere, így optimális táptalajt biztosíthatnak a különféle baktériumok számára.
Az étkezés befejeztével a tálban megmaradt ételt tegyük a lehető leghamarabb hűtőbe. Természetesen, ha nagyon forró, várhatunk, amíg kihűl. A lényeg, hogy minél kevesebb időt töltsön szobahőmérsékleten, legfeljebb 2 órát. Fagyasztó segítségével a készételeket is eltehetjük hosszabb időre, ez egy hatékony ételmentő megoldás, de itt is érvényes, hogy később vegyük is elő azokat, és fogyasszuk el. Ha pedig nagyon ráunnánk valamire, akkor gondoljuk át, hogyan varázsolhatnánk esetleg új ételt a maradékból. Emellett egyes esetekben jó megoldást kínálhat az adományozás is. „Előfordul, hogy valamilyen okból nem tudunk mindent elfogyasztani, mert például elutazunk otthonról hosszabb időre. A magánszemélyek közötti ételadományozás teljesen elfogadott, semmilyen jogszabály nem tiltja. Érdemes tehát olyan rászoruló családot keresni a környéken, akik jó szívvel elfogadnák az adományunkat. Természetesen csak olyan ételt adjunk át, amelyet magunk is szívesen megennénk még” – mutatott rá a szakember.
Amennyiben mégis már alkalmatlan a fogyasztásra valamely élelmiszerünk, akkor is érdemes még megfogadni pár tanácsot. Az egyik ilyen, hogy amikor kidobjuk az ételt, szánjunk egy percet arra, hogy átgondoljuk, miért lett ez a sorsa, mit csináltunk rosszul. Ez egy fontos tapasztalat lehet, amelyre támaszkodva elkerülhetjük a hasonló helyzeteket. Ami pedig a környezetterhelést illeti, azt is mérsékelhetjük azáltal, ha az arra alkalmas élelmiszer-hulladékot komposztáljuk. A trópusi gyümölcsök kivételével minden zöldség és gyümölcs, illetve azok minden része jól komposztálható. Sőt, egyes maradékokat háziállatainknak is odaadhatunk.
Ha lejárt, biztosan ki kell dobni?
Az élelmiszerek csomagolásán kétféle lejárati idővel találkozhatunk, és fontos ezek között különbséget tenni, mert nem minden esetben kell azonnal kidobni a terméket, ha a feltüntetett dátumon túl vesszük a kezünkbe. A minőségmegőrzési idő a tartós élelmiszerek sajátja, mint amilyenek például a száraz tészták, rizsek, konzervek, üdítőitalok. Az elnevezés árulkodó, azt sugallja, hogy még a lejáratot követően is fogyasztható lehet az adott élelmiszer. „Hivatalosan azt a tanácsot adjuk ilyen esetekben, hogy ha nem volt felbontva, a csomagolás sértetlen, tehát nem juthatott bele kívülről semmilyen kórokokozó, akkor adjunk neki egy esélyt. Általában, ha kibontva nem észlelünk gyanús jeleket az illatán, ízén, állagán, akkor ehető az adott élelmiszer a minőségmegőrzési idő lejárta után is” – mondta a Nébih szakértője.
A másik kategóriát a friss termékek fogyaszthatósági ideje képviseli, amelyet nagyobb elővigyázatossággal kell kezelni. Ha egy ilyen élelmiszer lejárt, inkább ne fogyasszuk már el, mert fokozott élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent. Számolni kell azzal is, hogy a mikrobiológiai veszélyek exponenciálisan növekednek, azaz lehet, hogy egy termék az egyik nap még semmilyen panaszt nem okozna, másnap viszont komoly fertőzést idéz elő a szervezetben. E körbe tartozik a legtöbb feldolgozott húskészítmény, a hűtést igénylő tejtermékek, vagy például a tojást tartalmazó konyhai készítmények.
Legjobban: