Komplett hálószobabútor, laptop, illatgyertya, rácsos gyerekágy, kilós gyerekruha, krumpli: néhány slágertermék a felajánlások közül, amelyet szinte azonnal elvittek az arra jelentkezők az egyik zero waste Facebook-csoportból. Ráadásul ingyen és bérmentve. A zero waste gondolkodás lényege ugyanis, hogy ne dobjuk ki azokat a tárgyakat, amelyek esetleg még másnak is jók lehetnek, hanem adjuk oda ingyen. A Facebook kiválóan alkalmas ennek koordinálására: összehozza a felajánlókat és a jelentkezőket a csoportok saját szabályai szerint. A zero waste közösségekben szigorúan tilos a haszonszerzés, a nyerészkedés, vagyis a tárgyak pénzért vagy ellenértékért való árusítása. Privát üzenetben sem lehet felajánlani, kérni vagy cserélni. Minden nyilvánosan zajlik, éppen a potyautasok kiszűrése érdekében.
„A zero waste csoportok kicsit környezetvédelmi, kicsit szociális szempont alapján működnek. Egyrészt nem akarunk szemetelni, másrészt így segíthetünk annak, aki rászorul” – mondja lapunknak Ferenczi Dóra, a budaörsi zero waste adminja. A civilben saját családi vállalkozásukat vezető háromgyermekes anyuka tíz éve él környezettudatos módon, és ezt a gyermekeinek is igyekszik átadni, részben ezért is vezeti a budaörsi csoportot. Szerinte rendkívül pazarló módon élünk, és ha a felesleget józan ésszel és helyben elosztanánk, nem lenne annyi nélkülöző család a világon. Persze, eleve nem kellene ennyit szemetelni, mert szerinte a hulladékra is igaz, ami az energiára: a legjobb, ha nem képződik hulladék, és a legjobb a fel nem használt energia. Másrészt, mi a hulladék? Az, amire nincs szükségem, de ettől az még nem szemét, mert másnak kincset jelenthet.
Ferenczinek nincs gondja azzal, hogy valaki csak kér, és soha nem ajánl fel. Azzal sincs, ha valaki spórolásra használja a zero waste-et, mert ez is környezetvédelem. Szerinte egyre több a szegény ember Magyarországon, és ezzel is lehet segíteni rajtuk. Olyannyira, hogy manapság megható történetekből sincs hiány. „Legutóbb egy kétgyermekes egyedülálló anyuka kért gyümölcsöt a gyermekeinek, mert a drágaság miatt ezt nem tudták megengedni maguknak. Félóra alatt tíz felajánlás érkezett, hogy visznek neki több csomag friss gyümölcsöt, illetve elszállítják neki a családi ebédeknél megmaradt ételt” – mondta az anyuka, aki hozzátette: szinte sírva mondott köszönetet, amiért ennyi jóakaratú emberrel találkozott, és ezt nem gondolta volna.
Egy másik anyuka a XII. kerületből azt írta, hogy elfogyott a pelenkája, nincs pénze hó végén, és tudna-e valaki adni gyümölcsöt, krumplit, amit takarítással kompenzálna – rajta is segítettek a tagok. Sőt, egy budaörsi kisbolt tulajdonosa felajánlotta neki, hogy zárás előtt ingyen és rendszeresen elvihet bizonyos tartós élelmiszereket a boltból. A történet szerinte jól összefoglalja a csoportok lényegét: adni és kapni tényleg örömet okoz, különösen ingyen és különösen annak, aki rászorul.
Lipcsey Bálint, a XIII. kerületi zero waste csoport adminja is alátámasztja az elhangzottakat. „Ez nem a pénzről szól, hanem a hulladékcsökkentésről és a felajánlásról” – mondta megkeresésünkre, aki egyébként használt autókkal és alkatrészeikkel kereskedik, és három éve alapította elköteleződésből a most 2700 tagot számláló csoportot. Abban is egyetért Ferenczi Dórával, hogy egyre többen jelentkeznek a csoportokba az infláció berobbanása óta.
A XIII. kerületi csoportban egyébként a legnagyobb tárgy, amit felajánlottak eddig, egy komplett hálószoba bútor volt, de volt már 4-5 éves asztali számítógép, és egy 100 ezer forintos laptop is, ezeket mind rászorulók kapták. Budaörsön két hete indult az élelmiszer-felajánlás is "Ha túl sokat főztél, add oda!" elnevezéssel – ezt már Ferenczi teszi hozzá, aki szerint erre biztosan lesz kereslet az eddigi tapasztalataik alapján.
Saját gyűjtésünk szerint nagyjából 70 zero waste FB-csoport található az országban, többnyire 1-2 ezres tagsággal, a legnépesebb a XII. kerületi csoport 6700 taggal. A csoportok játékszabályai némileg eltérnek egymástól, de több a közös pont, mint a különbség. Mindenhol tiltják a vényköteles gyógyszerek és az élőállatok cseréjét, és van, ahol az élelmiszert is. Mások inkább engedélyezik például a vérnyomáscsökkentőt vagy lejárt élelmiszert is azon az alapon, hogy ha tetszik, vigyék, és mert általában nem szokott probléma lenni belőle. Ferenczitől tudjuk, hogy az egyik legnépesebb budaörsi csoportban nagy botrányt okozott egy rossz állapotú cipő felajánlása, hogy ilyet mégsem kellene engedni, de aztán azt is elvitték. Egy férfi jelentkezett érte, aki éppen festette a kerítését, neki tökéletesen megfelelt erre a célra a cipő.
A hazai zero waste csoportokra jellemző, hogy inkább Budapesten, ezen belül is Budán, illetve a XIII. kerületben vannak nagyobb közösségek, vidéken szinte alig találtunk csoportot. Ennek oka Ferenczi szerint talán az, hogy a vidéki élet részben öntermelő, és Budapest egy erősen pazarló közeg, ahol összpontosul a gazdasági és kulturális fejlettség, így az emberek talán tájékozottabbak is a témában.
Szerinte egyébként a XII. kerületben is vannak szegények, tapasztalata alapján itt a fiatalok jobban szituáltak, de az időseket itt sem feltétlenül veti fel a pénz. Arra a kérdésre, hogy a zero waste vajon a gazdagabb fővárosiak játéktere-e, azt válaszolta, hogy szerinte a gazdagokat kevésbé érdekli a hulladékcsökkentés, mint igény, csak a felajánlás, hogy segíthetnek. Érzése szerint a csoporttagok zöme egyébként a közép- és alsó középosztályból kerül ki. És biztos benne, hogy óráról órára egyre többen lesznek az új csoporttagok, ahogy a megélhetési költségek nőnek Magyarországon.
