Mit tennél, ha megsejtenéd egy közeli barátodról, hogy eltitkolt evészavarral küzd? Hogyan beszélnél vele a problémájáról anélkül, hogy kioktatásnak vagy indiszkrétnek érezze a szavaidat? Mindenáron felhoznád neki a témát – megkockáztatva a későbbi bizalmatlanság kialakulását vagy akár a barátság megszakadását –, vagy inkább továbbra is úgy tennél, mintha nem jöttél volna rá, min megy keresztül?
Ha úgy érzed, hogy még hosszú gondolkodás után is nehéz választ adni a fenti kérdésekre, akkor eláruljuk, hogy nem vagy egyedül: mások is vívódnak a lehetőségeik között az ilyen kényes helyzetekben. Például az a nő is, aki dilemmájával még a The Guardian tanácsadóját is megkereste.
„Aggódom, hogy a barátságunk nem is valódi”
„A hosszú évek alatt a legjobb barátnőmmel mindig megosztottuk egymással életünk magasságait és mélységeit, legyen szó akár az anyaságról, a karrierünkről vagy a családi életünkről. Azonban, ahogy öregszünk, egyre inkább aggaszt, hogy az evési problémáiról sosem beszél, még előttem is titkolja. Mivel nagyon okosan csinálja, nekem is évekbe telt, mire rájöttem, hogy ez a baj, ám akkor úgy döntöttem, hogy nem kérdezek rá, inkább megvárom, amíg ő késznek érzi magát arra, hogy elmondja nekem. Azóta viszont már eltelt egy évtized” – fogalmazott olvasói levelében egy kétségbeesett nő.
A levélíró azt is bevallotta, hogy kissé megingott a barátságuk valódiságába vetett hite, ugyanis úgy érzi, titkolózásával a barátnője az élete jókora részéből kizárja őt. „Én egy titkoktól sújtott családban nőttem fel, így már megszoktam, hogy nem teszek fel szembesítő kérdéseket, ha félek, hogy azzal csak rontok a helyzeten. Talán ezért is vagyunk még mindig barátok. A látszatot akár a végtelenségig fenn tudnám tartani, azonban szeretem a barátnőmet, törődöm vele, és tudom, hogy a lenyűgöző külseje alatt rengeteg fájdalmat rejteget. Hagyjam annyiban a dolgot, vagy inkább mondjak neki valamit erről? És úgy egyáltalán: mit mondhatnék neki, amivel nem vetek véget a barátságunknak?”
„Talán pont azt értékeli benned, hogy nem faggatózol”
A levélírónak a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki gyakran ad tanácsot olvasóinak, akik személyes problémáikkal keresik meg őt. Azt írta, megérti, hogy a kérdező segíteni szeretne a barátnőjén, de talán pont az teszi őt annyira értékes baráttá az érintett szemében, hogy nem az evészavara alapján ítéli őt meg és nem a problémáira/hibáira koncentrál.
Az étkezési zavarokat a szakemberek a legösszetettebb problémák közé sorolják. Éppen ezért megeshet, hogy ha szóvá tesszük egy érintettnek, hogy rájöttünk a titkára, azzal csak rontunk a helyzeten. Talán az illetőnek éppen arra van szüksége, hogy legyen egy olyan közeg, ahogy nem a problémája határozza őt meg. Ha szembesítünk vagy vallomásra kényszerítünk egy ilyen személyt, akkor úgy érezheti, hogy elveszítette az irányítást a helyzet felett és szégyellnie kell magát előttünk – magyarázta Barbieri.
A The Guardian szerkesztője egy pszichoterapeutával is konzultált, hogy minél jobb tanácsot adhasson olvasójának. Az általa megkérdezett szakember, Ali Ross úgy véli, a levélíró azzal segíthet a legtöbbet, ha továbbra is szerető és gondoskodó barátként viselkedik, és elérhető marad a barátnőjének, ha esetleg mégis úgy döntene, hogy beszélni akar a problémájáról. Ha pedig szóba kerül a téma, a szakértő szerint a legfontosabb, hogy az érintettet meghallgassák – a tanácsait azonban tartsa meg magának a beszélgetőpartner. „Az evészavarok a leggyakrabban a kontrollról és a fegyelemről szólnak, így az érintett jellemzően nagyon érzékenyen reagál arra, ha megmondják neki, mit tegyen” – magyarázta.
A szerkesztő és a pszichoterapeuta egyetértett abban, hogy az őszinte barátságnak egyáltalán nem feltétele, hogy a két fél az élete minden mozzanatát megossza egymással. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy néhány titkát megtartsa magának, illetve fenntartson egy privát szférát, amelybe még a legközelebbi barátainak sem enged betekintést. Aki pedig képes arra, hogy tiszteletben tartsa barátai határait, és ne feszegesse azt – akár kíváncsiságból, akár bizalmatlanságból –, az valóban a legértékesebb támaszt jelentheti másoknak.
