Az Egészségügyi Világszervet (WHO) 2019 elején közzétette a világ népességének egészségét leginkább veszélyeztető tíz tényező listáját . Ezen elsőként szerepel a légszennyezettség, illetve azok a levegőben keringő mikroszkopikus méretű részecskék, amelyek a légzőszervrendszerbe és a véráramba bejutva súlyosan károsíthatnak olyan létfontosságú szerveket, mint a tüdő, a szív vagy éppen a központi idegrendszer. Az így fellépő betegségek - például tüdőgyulladás, stroke, iszkémiás szívbetegség, COPD vagy tüdőrák - következtében minden évben mintegy hétmillió ember veszíti életét a Földön. Fontos továbbá mindehhez hozzátenni, hogy a légszennyezés elsődleges forrása, a fosszilis tüzelőanyagok elégetése egyben a klímaváltozás egyik legjelentősebb mozgatórugója is.
Mit nevezünk légszennyezettségnek?
Bár egyéb összetevők (ózon, nitrogén-dioxid, kén-dioxid) is szerepet játszanak benne, a légszennyezettség mérésére leggyakrabban a levegőben keringő parányi finomrészecskék koncentrációját határozzák meg. Több száz különböző anyag tartozhat e körbe, egy részük szilárd, más részük folyékony halmazállapotú. Vannak részecskék, amelyek akár szabad szemmel is láthatók, míg a legkisebbeket csupán elektronmikroszkóppal lehet észlelni. A legnagyobb veszélyt éppen ez utóbbiak jelentik, mivel a 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék belélegezve mélyen behatolhatnak a tüdőbe, a 2,5 mikrométer alattiak pedig könnyedén bejutnak a véráramba is, illetve azon keresztül a szervezet legtávolabbi pontjaira. Csak az arányok érzékeltetésére: egy emberi hajszál belső átmérője 50-70 mikrométer.
A 10, illetve a még veszélyesebb, 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskékre összefoglalóan a PM10 és PM2,5 kifejezést használjuk. A WHO hivatalos állásfoglalása szerint a PM2,5 egészségügyi határértéke éves átlagban 10 mikrogramm/köbméter, 24 órás átlag esetén 25 mikrogramm/köbméter. Magyarán az egy köbméter levegőben kimutatható finomrészecskék össztömege nem haladhatja meg a 10 mikrogrammot, amikor egy adott év átlagát számítjuk, de egy-egy napon is legfeljebb 25 mikrogrammot érhet el. E számok tükrében rajzolódik ki csupán, mennyire súlyos valójában a helyzet a világ bizonyos városaiban.
Városok, ahol egészségtelen a levegő
A 2015-ben indult AirVisual program folyamatosan monitorozza több mint tízezer település levegőminőségét szerte a világból, az eredmények pedig nyilvánosan elérhetőek a kezdeményezés weboldaláról. Az adatbázis legfrissebb, 2018-ra vonatkozó sorrendje szerint a világ legszennyezettebb levegőjű városa az indiai Gurgáon. A Harijána állam cybervárosának is nevezett, közel egymillió ember által lakott ipari és információtechnológiai központ éves PM2,5 átlaga 135,8 volt a 2018-as évben, ami tehát több mint 13-szorosa a WHO által megállapított határértéknek. A lista első száz helyén egy kivétellel kizárólag ázsiai, túlnyomó többségében indiai és kínai települések találhatók. A kivételt a bosznia-hercegovinai Tuzla kantonban fekvő Lukavac jelenti a 92. pozícióban, éppen megelőzve a 93. Dubajt.
Az AirVisual összesen tizenhét magyarországi helyszínről rendelkezik adatokkal, ezek közül pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Sajószentpéter levegője bizonyult a legrosszabbnak 25 mikrogramm/köbméteres éves PM2,5 átlagértékkel 2018-ban. Ettől nem sokkal maradt el Miskolc (24,4) sem, míg a dobogó alsó fokára Kazincbarcika (21,9) fért fel. A hazai települések között csupán Győr levegőminősége felelt meg a WHO által meghatározott ajánlásnak. A jelentős részben geológiai adottságai miatt rossz levegőjű Sajószentpéter egyébként a globális rangsor 506. helyén áll, jócskán megelőzve Budapesttől Párizson, Berlinen vagy éppen New Yorkon át Szöulig és Tokióig számos világvárost is. Összességében elmondható, hogy Magyarországon a fűtési szezon októberi kezdetétől márciusig tartó időszakban romlik drasztikusan a levegőminőség.
A négy fal sem nyújt mindig menedéket
Az eddigiekben a kültéri levegőminőségről beszéltünk, fontos azonban néhány szót ejteni a beltéri levegőről is. A WHO becslései szerint évente közel négymillió ember korai elhalálozása köthető a háztartások beltéri légszennyezettségéhez. A probléma elsődleges forrása, hogy - elsősorban az alacsony jövedelmű országokban - ma is körülbelül hárommilliárd ember él olyan helyen, ahol fával vagy egyéb fosszilis tüzelőanyaggal táplált tűzhelyen főznek, illetve fűtenek. Emellett szintén hozzájárulhat a helyzet súlyosbodásához a lakáson belüli dohányzás, a szálló por magas koncentrációja a kültéri levegőben, de ezzel együtt még a kellő szellőztetés hiánya miatt is elszaporodhatnak a szennyezőanyagok otthonunkban. Mindez pedig hosszú távon szintén szív- és érrendszeri, illetve légzőszervi megbetegedések kialakulásához vezethet.
