Csakhogy egy friss tanulmány szerint a dolog sokkal bonyolultabb ennél, és egyáltalán nem biztos, hogy az endorfin áll mögötte.
Az, hogy a futás után az endorfin repíti magasba a sportolókat, az 1980-as években merült fel először az atléták vérvizsgálata során. A Heidelbergi Egyetem mentális egészséggel foglalkozó részlege, a mannheimi Zentralinstitut für Seelische Gesundheit kutatói azonban egereken végzett kísérletek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy nem a boldogsághormon az egyetlen lehetséges magyarázat a futóeufóriára.
A laboratóriumi rágcsálókban ugyanis a futókeréken történt szaladgálás után nem csak endorfin, de például endokannabionidok - egészen pontosan az anandamid - is felszabadultak, amelyek szintén fájdalomcsökkentő és nyugtató hatásúak, ezek felelnek például a marihuánafogyasztáskor fellépő kellemes érzésért is.
Évek óta kutatják, melyik hormon felel a futóeufóriáért
A kísérletek során az egerek sokkal nyugodtabbak voltak, és több időt töltöttek a ketrecük világosabb, nyíltabb részén a futás után, ami különben nem volt szokásuk. Ezek után a tudósok azt tesztelték, hogyan viselkednek a rágcsálók, ha az endorfin, illetve ha az endokannabinoidok termelését blokkolják bennük a testedzés során.
Az eredmények szerint, ha az egerek testében nem termelődött endorfin a futás után, akkor is nyugodtabbak voltak és a fájdalomtűrésük is magasabb volt. Viszont ha az endokannabionidok hiányoztak, akkor a futóeufória nem jelentkezett.
A kutatók gyorsan megjegyezték, hogy mivel az egér nem ember, ezért természetesen előfordulhat, hogy másképp reagál a testük a különböző hormonok termelődésére, de a felfedezés mindenesetre további kutatások alapjául szolgálhat.
Az sem elképzelhetetlen, hogy sem az endorfin, sem az endokannabionidok nem felelnek az edzés utáni érzésekért. Felvetődött már az is, hogy az egyébként az éhségérzetért felelős hormon, a leptin is közrejátszhat a futóeufóriában, a megnövelt motivációs hatás miatt.
Forrás: businessinsider.com
