Nem mindegy a megnevezés
"Szeretnének gyereket, csak nem jön össze", "nem lehet gyereke"... Mi ez? Hosszas várakozás a gyermekáldásra vagy gyermektelenség, netán meddőség, terméketlenség? Pillanatnyi vagy végleges, állapot vagy betegség, kezelhető, gyógyítható, netán megváltoztathatatlan, gyógyíthatatlan? Nem mindegy, minek tekintjük, mert a megnevezés számos további gondolatot indít el az emberben, és különböző következményekkel jár.
Hogy is volt régen? A meddőséget egyfajta csapásnak, átoknak vagy isteni büntetésnek vélték. Szinte minden kultúrában kirekesztettséget, megbélyegzést jelentett a hibásnak vélt nők számára. Hiszen az élet rendje szerint az asszony, miután férjhez ment, anya lett. Noha a meddőség okait régen nem tudhatták, a történelemből ismert meddő nők megpróbáltak mindent megtenni, "kezeltették magukat", hogy gyermekkel ajándékozhassák meg férjüket.
Egyes kultúrákban a gyermektelen párt még új, gyermeket ígérő kapcsolatra is kötelezték. Ezek a gondolatok belénk ivódtak, és a gyermek utáni betöltetlen vágy bűntudattal, szégyennel, a kisebbrendűség vagy fogyatékosság érzésével párosul. Ugyanakkor mára már sokat formálódott a gyermekvállalásról alkotott kép. A születésszabályozás, családtervezés, fogamzásgátlás és kórházi szülések korát éljük.
A rendelkezésünkre álló módszerek azt sugallják, hogy a fogantatás és a gyermekáldás nem csupán a természet rendjében elrejtett ajándék és csoda, hanem tőlünk függ, tervezhető, netán megvehető.
A meddőséget legszívesebben orvosi problémának tekintjük, és a megoldást is valamilyen orvosi kezelés, gyógyító folyamat eredményeként várjuk. Tehát a meddőséget többnyire a betegséggel kapcsoljuk össze, de mindenképp valamilyen kezelendő egészségi állapotot értünk alatta.
Elmosódó határok
Ezzel szemben fogamzás nem egy törvényszerűen bekövetkező biológiai folyamat, hanem, ahogy az a meddőség hivatalos, orvosi meghatározásából is egyértelműen kiderül, egy valószínűségi esemény.
Védekezés nélkül havonta mindössze 20 százalék esélye van a teherbeesésnek, ez egy év alatt kb. 85 százalék, vagyis a gyermek megfoganása igen valószínű. Jóllehet a legtöbb, a fogamzás szempontjából optimális korban lévő párnál 3-4 hónapon belül valóban útjára indul az új élet, az is megeshet, hogy 10-12 évig hiába várnak, azután egyszer csak minden orvosi beavatkozás nélkül szép sorban megszületnek a gyerekek.
Nem minden pár felel meg a valószínűségi számítások átlagának, igen ritkán, de a statisztika szélsőséges adatai is megvalósulnak. A meddőség tehát olyan gyermektelen állapot, amit - a legtöbb esetben - nem szabad végérvényesnek tekinteni.
A meddő párok nagy részénél meghatározhatók azok az okok, amelyek miatt a fogamzás orvosi segítség nélkül nem, vagy csak csekély valószínűséggel jön létre. Ha ezek egészségügyi problémák, a szaporítószervekben fellelhető vagy azok működését befolyásoló rendellenességek, akkor a meddőség tekinthető betegségnek, ám az, hogy milyen arányban, erősen vitatott. Az orvosi segítség nem orvosi eredetű ok esetén is gyermekhez segítheti a párokat.
Mit mondanak a paragrafusok? A WHO szerint a meddőség betegségnek tekintendő, annak ismert vagy ismeretlen okától függetlenül . A 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet szerint a kötelező egészségbiztosítás keretében csak orvosi javallatra vehetők igénybe térítésmentesen a meddőség kezelésére szolgáló eljárások. A meddőséget tehát "érdemes" betegségnek tekinteni, mert akkor a társadalombiztosítás fizeti a kezeléseket.
Magyarországon az orvosi gyakorlatban is általában betegségnek tekintik a meddőséget, és mind a társadalom, mind az orvosok támogatják a párok utód iránti vágyát, így a kezelendők igénybe vehetik a társadalombiztosítás juttatásait. Érdekesség, hogy Németországban például a meddőség nem számít betegségnek, és a kezelés sem ingyenes.
Amikor szervi betegség
A leggyakoribb, szervi betegségnek tekinthető, és különbözőképpen kezelhető okok a következők: A meddőségi esetek mintegy ötödénél van a háttérben valamilyen szervi ok, hiányzik vagy elzáródott a petevezető, gyulladások okozta elváltozások, nemi szervi tumorok akadályozzák a fogantatást, illetve egyéb anatómiai eltérések mutathatók ki. Az esetek 32 százalékában a sárgatest működésének következtében a női havi ciklus szabályozásában résztvevő hormonokból nem a kellő mennyiség van jelen.
A meddőség oka gyógyszerekkel vagy műtéttel az esetek durván felében sikeresen kezelhető, míg orvosi segítség nélkül csak öt százalék esély van a spontán gyógyulásra, azaz, hogy fogantatás után baba születik. Megtörténhet, hogy csak fogamzást gátló tényezőre lehet bukkanni, de azt kizáróra nem. Így végül a fogantatás orvosilag reménytelennek tűnő esetekben is bekövetkezhet, máskor a lehető legjobbnak látszó esélyek ellenére sem jön létre.
Nem egyszer viszont az teszi a meddőséget időleges állapotból tényleges betegséggé, hogy az érintett orvoshoz fordul, és elkezdi magát betegnek érezni. A vizsgálatok, a leletek várása, a beavatkozások okozta kellemetlenségek, fájdalom, feszültség, aggodalom, netán ártalom mind-mind a betegségtudatot erősítik.
Sajnos arra is van példa, hogy fölösleges aggodalmat keltve fölösleges vizsgálatokat és kezeléseket írnak elő. Természetesen a legtöbb esetben lehet és célszerű is orvosi segítséget kérni, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy minden ilyen lépés a stresszt is fokozza, ami biológiailag a természetes szaporodás legnagyobb ellensége.
Nem "rendes" betegség
A meddőség még akkor sem "rendes" betegség, ha van orvosi oka. Hiszen a meddőséggel sem egészségmegőrzés, sem életveszély elhárítása miatt nem kell, nem muszáj orvoshoz fordulni. Másrészt, a betegségekkel ellentétben itt sohasem egy, hanem mindig egy emberpár, két személy gondja a meddőség, és orvoshoz is együtt, ketten kell menniük. Miért is fontos ez?
Lehetséges például, hogy külön-külön a nő és a férfi is termékeny volna, épp csak együtt nem tudnak utódot világra hozni, biológiailag nem illenek össze. Az összeférhetetlenség kimutatására a PCT (posztkoitális teszt) szolgál, amelyet a közösülés után néhány órával végeznek. A teszt során mikroszkóp alatt a női méhnyakból vett nyák hímivarsejtekre való hatását vizsgálják, mivel ez a váladék fizikai vagy immunológiai tulajdonságai folytán a hímivarsejtek útját állhatja.
Az ilyen esetekben nem igen beszélhetünk testi betegségről, de még a pár közös betegségéről sem. Hogy hogyan kerülhet össze két ilyen ember, vajon van-e lelki háttere és oka, és fel lehet-e fedezni bármiféle "hibát", ami a feleknél egymás választásához vezetett? És nehéz kérdés, hogy egyáltalán létezik-e ilyen esetben jó megoldás.
Máskor egyértelműen megállapítható, hogy a férfi nemi működésében van a probléma, mégis a nő éli meg a kezelés megterhelő részét. A lombikbébi módszert eredetileg a petevezeték-elzáródás kezelésére alkalmazták, ugyanakkor alkalmas a férfimeddőség, a túl kevés életképes hímivarsejttel rendelkező férfiak gondjának orvoslására is.
Egyébként, ahogy a meddőség sem feltétlen betegség, hagyományos értelemben a mesterséges megtermékenyítés sem orvosi kezelés, hiszen nem bizonyos szervek működését állítja helyre. Inkább olyan, mint egy pacemaker, térdszorító vagy protézis: gyógyászati segédeszköz.
Lelki gubancok
Mindenesetre, ha a hőn óhajtott áldott állapot elmarad, az érintettek általában testi, és ezért orvosolható okokra szeretnék visszavezetni a gondot. A lelki és egyéb tényezőkkel kényelmetlen és bizonytalan foglalkozni, pedig sokszor ez volna a célszerű.
Lelki okokra vall, amikor a terhesség akkor következik be, amikor az érintett pár végleg lemond a gyermekről, abbahagyja a kezelést, netán örökbefogadásra határozza el magát, gyakran mégis megjön a baba. Valószínűleg azért, mert fel tudtak szabadulni a "gyermekprojekt" nyomása alól.
A meddőségnek lehetnek más lelki természetű okai is, amelyek sokszor a szülőkhöz fűződő viszonyban keresendők. Máskor az évekig gyermektelen pár tagjai szakítás után új kapcsolatban válnak boldog szülőkké, pedig meddőségüknek nem lehetett kimutatni okát.
Míg a betegségnél a gyógyulás a cél, meddőség esetében nem, hiszen gyermek nélkül is lehet egészséges és hosszú életű az ember. Vajon lehet-e egy gyermek cél? Egy biztos, a gyermek megoldást hozhat, még akkor is, ha nem saját gyermek adatik. Másrészt a meddőség lehet olyan adottság, ami nagy tettekre teszi képessé az embert, családosként viszont nem vinné végbe.
Korkérdés
Meddőnek tekintendők-e azok, akik koruknál fogva esnek kevésbé teherbe? A nők legtermékenyebb életszakasza néhány évvel az első menstruáció utáni évek és 25 éves kor között van. Az ilyen korú egészséges nők védekezés nélkül és rendszeres szexuális élet mellett 3-4 hónapon belül szinte biztosan teherbe esnek.
A legtöbb nőnél 45 és 50 év között zárul le a termékenység, ekkorra fogynak el a működő- és megérni képes tüszők. A férfiak az első magömlés utáni években a legtermékenyebbek, és életük végéig termékenyek maradnak, bár körülbelül 40 éves kortól romlik spermájuk minősége.
Társadalmilag ugyan teljesen elfogadottá vált a késői gyermekvállalás, a nő biológiai életkora továbbra is meghatározó a termékenység szempontjából, amin a társadalmi megítélés mit sem változtat. A gyermekáldás kitolása érettebb korba csak egy bizonyos határig helyeselhető, azután a teherbeesés valószínűsége folyamatosan csökken.
A gyermektelen pároknak mindössze ötöde fordul orvoshoz, pedig az orvostudomány vívmányai birtokában ritkán mondja az orvos egy párnak, hogy le kell mondaniuk saját gyermekről. Az esetek 90 százalékában megtalálják a baj okát, és majdnem ugyanennyien gyermeknek is örülhetnek. A nők későn kapnak észbe. A kezelésre jelentkező nők átlagéletkora 36 év körül van, miközben a sikeres beavatkozások felső korhatára a leendő anya 44 éves kora körül van!
